Melyik szomszédot választanátok: családot, ahol kisbaba van, vagy fiatalokat, egyetemistákat?

A kisbabásokat. A gyerek nő, fejlődik, és nem minden kisbaba sír éjjel, a mienk is majdnem születése óta egy hang nélkül végigaludta az éjszakákat.

Csak akkor nem a kisbabásokat választanám, ha a szülők nehéz esetek. Nem írom azt, hogy kisebbségiek, mert a magyarok között is vannak olyanok, hogy nem laknék még az utcájukban sem.

Ha a szülők normálisak, őket választanám.

Inkább a kisbabás szomszédok :)

Amúgy egyetemista vagyok, de gyerekem is van, úgyhogy én szerintem a két esküdt ellenséget egyesítem :D Jó, a fiam már nem baba, de hangja neki is van, igaz, hogy nem engedem ordibálni, dübörögni, de a gondolataiban olvasni nem tudok, előre nem látom, hogy épp mire készül, csak nem engedem, hogy folytassa az ilyen jellegű tevékenységeit :)

Plusz hozzám is szoktak jönni olykor vendégek, akikkel késő estig vihorászunk, zenét hallgatunk, igaz, nem baromi hangosan, de a falak ugye... Még nem szólt soha senki, se este, se nappal, szóval azt hiszem, elviselhetőek vagyunk :)

A szomszédokra vonatkozó tapasztalatok: amikor még nem laktunk ilyen közel az egyetemhez, több kisbabás, kisgyerekes szomszédunk is volt, de mindegyik kulturált, másokra odafigyelő, csak olyan zajok voltak, amik ellen nem lehet mit tenni (pl. éjjel sír a baba, hát a száját csak nem lehet befogni), ezeket simán el tudom viselni.

Most alattunk is, mellettünk is egyetemisták laknak. Az alattunk lakókkal semmi bajom, három csaj, a hangjukat sem hallom sosem, néha feljönnek kölcsön kérni lisztet vagy tojást vagy csavarhúzót, kb. ennyit találkozom velük. Viszont mellettünk... Három fiú lakik (ezzel nem a fiúkat akarom minősíteni úgy általánosságban, simán lehetne az egész fordítva is), náluk állandóan tárva nyitva az erkélyajtó, nyerítve röhögnek (sőt, pasihoz nem méltó módon visítanak inkább), heti három-négy alkalommal buli van náluk, még vizsgaidőszakban is, aminek rendszerint hajnali kettő körül egy rendőri látogatás szokott véget vetni.

Hát én úgy vagyok vele, hogy inkább babasírás, meg gyerekdübörgés, mint hogy rezegjen a fal ettől a düb-düb-düb izétől meg a pasinyerítéstől.

Mondjuk itt a környéken nem csak ők problémásak, sajnos sokan nem tudják felfogni, hogy az egyetem közelében lévő utcák nem képezik a campus területét, itt emberek LAKNAK, ezért éjjelente nem kéne csordában vonulva ordítani. Félreértés ne essék, néha én is megyek bulizni, egyetemi buliba is, de valahogy képes vagyok magam féken tartani addig, amíg oda nem érek a buli helyszínére. Sajnos ez nem mindenkire jellemző.

Áááh, bocsi a panasz-áradatért, de néha már nagyon tele van a hócipőm :D

Hát lehet, hogy az az általános vélekedés, hogy a lányok csendesebbek, kevésbé bulizósak, de ha az én csoporttársaimból indulok ki, akkor ez nem állja meg a helyét :) Bár az is igaz, hogy a házibulikat nálunk is az egyik fiúnál szokás tartani, és ott is van rendesen hangerő, el sem tudom képzelni, hogy bírják ezt a szomszédok, én örülök, hogy nem abban a házban lakom :)

Gyerekes családnál meg azért annyi a könnyebbség, hogy ahol már 2-3 éves a csemete, ott rendszerint napközben nincs akkora zaj, ha már bölcsis-ovis.

Igazából tényleg szerencse kérdése, ahogy vannak hangos egyetemisták, úgy hangos gyerekek, és ugyanígy csendes egyetemisták, csendes gyerekek (és odafigyelő szülők).