Mit csináljak ha akit a legjobb barátomnak hittem sose érdeklem?

Végy egy nagy levegőt és lépj túl. Nem éri meg fárasztani magad, ha nem érdekled őt. Fáj nagyon, de mást nem tehetsz. Meg hát nem tudom, hogy beszéltél-e már erről vele.

Én egy barátommal így jártam.Az utóbbi időben mindig én kerestem.Egyszer elhatároztam,hogy na,leállok erről.Volt is egy jókora szünet közöttünk,mígnem Én(!) írtam neki,(nehogy már a büszkeségem álljon közénk),hogy hogy van.Semmi választ nem kaptam...Jó,aztán eltelt megint pár hónap(!),míg egyszer felhív.Gondjai voltak a bnőjével.és csak ki akarta önteni a szívét,erre akkor jöttem rá,mikor 2 nap után megint felszívódott,hiába hívtam,nem vette fel.Jaaa,mondom,oké.Erre,én hülyeb@rom megont x hó eltelte után felhívom,hogy hátha csak szar passzban volt.Fel is vette,viszont így:-Mondjad!(há Vazzze,egy régi ismerősnek nem így veszem fel a telefont,nem???)Meg hogy dolgozik,hívjam vissza később!NAmármost,nekem ez volt az a pont,amire azt mondom,hogy már nem barátom.Én is dolgoztam,akkor,mikor hívott,mégis örömmel beszéltem vele fél óra hosszát!Minap bnőmmel volt egy komolyabb összezörrenésem.Ki akartam törölni az életemből konkrétan(nem volt túl nagy gubanc,csak az évek folyamán felgyülemlett sok kicsi problema).Ez a bnőm addig hívott,és bombázott üzenetekkel,míg meg nem beszéltük,holott egy sor dologban neki is igaza volt.El lehet dönteni,hogy ki az igaz barát,és ki az aki nem érdemli meg ezt a posztot...

Előző vagyok.És az a régi barátom 10 évig volt barátom,majdnem minden hétvégén találkoztunk(én pesti,ő vidéki).Szóval tényleg komoly barátságnak lett vége!Jaa,és nemrégiben rám írt facebookon,hogy "mizu?".Nyugodt lelkiismerettel tudtam leszarni a dolgot,én éppen elégszer rohantam utána,meg amúgy sem tudtam volna mit írni.Leb@szt@m volna?NEm lett volna jó újrakezdés,de az sem járja,hogy úgy csináljak,mintha mi se történt volna...Próbáld a barátoddal megbeszélni,hogy mi van,de ha nem megy,akkor szelektálj.Barátokban nem a mennyiség,hanem a minőség a lényeg... :)

Ilyen nekem is volt sajnos,sőt,ő még a lelkemre is kötötte,hogy nem fog elhagyni,erre tessék.Mindegy,ha ő így érez,akkor én nem tudok mit tenni.Csak akkor nem értem,minek kellett áltatni azzal,hogy nem fog eltűnni.