Csak én utálom az olyan áltudományos értelmetlen filmeket?

Az eredet egy játék az álom fogalmával. Igaz, hogy tudományosan abszurd, de a filmben jól körülírja, hogy mik ennek az abszurd valóságnak a szabályai (pl, akit álmában megölnek, felébred, az álom az álomban lassabban telik, akinek erős a tudata az védekezik, stb), és ehhez tartja magát, eszerint zajlik a cselekmény, éleződnek ki a konfliktusok, ettől lesz érdekes.

A Mátrix pedig a szimulált valóság kérdésében csinálja meg ugyanezt. Itt is megvannak a szabályok (pl. meghal az aki a mátrixban van és kívülről kikapcsolják, vagy akit a mátrixban megölnek az meghal, stb...), ezekkel a szabályokkal pedig igen izgalmas helyzetek jöhetnek ki. Nem is beszélve arról, hogy (Az eredettel ellentétben) a Mátrixnak több komoly mondanivalója is van.

Ezek a filmek eljátszanak egy gondolattal, de következetes a történet, világosak a motivációk és a célok, és van valamiféle tanulság. Én azokat a filmeket utálom, amelyek komolyan veszik magukat, és gyenge, kidolgozatlan tudományos érvekkel próbálják meg alátámasztani az eseményeket. Ilyen volt például a 2012 Doomsday.

De utálom is én ezt az "inkább filozófiai (vagy akármi), mint..." szöveget! Ezt bármire rá lehet mondani utólag, ami nem úgy sikerült, ahogy akarták, következetlen, és aminek az elfogulatlan szemlélők rávilágítanak a hiányosságaira. És ezzel most nem a mátrixot akarom bántani.

Legjobb példák erre a Jackie Chan-filmek. Az egyikben, például, (a címére már nem emlékszem) az volt a téma, hogy volt a csávónál, a Jackie Channél, valami videokazetta, amit mindenképpen meg kell szereznie a maffiafőnöknek, ezért a film elején még rá sem lőhetnek, mert mi lesz, ha eltalálják a kazettát, aztán meg otthon ül a csávó, és felrobbantják a lakását. Oké, tényleg látványos, ahogyan kirepül az ablakon, és talpra érkezik a második emeletről, meg értem én, hogy ennek nem az irodalmi igényességű forgatókönyv a lényege, de könyörgöm, szarnak miért kell lennie?

Az ehhez hasonló következetlenségeket ki nem állhatom a filmekben. És hogy ne legyen off-topic annyira, megemlíteném gyermekkorom nagy kedvencét, a Vissza a jövőbe című remek trilógiát, ami tökéletesen kimeríti az áltudományos értelmetlen film fogalmát. Kiskoromban is szöget ütött már a fejemben, hogy Marty hogyan lepődhet meg a megváltozott "jelenen", amikor oda várták vissza konkrétan őt, ergo ő onnan jött el - ha meg nem őt várták, akkor hová lett az ottani Marty? :) Viszont ez - ha figyelembe vesszük, hogy tudományosan elméletileg lehetséges párhuzamos univerzumok létezése (lol) - megbocsáthatóbb, mint a Jackie Chan-féle égbekiáltó következetlenség-cunami, a Scooby Doo színvonalú "elbújok a kirakatba felakasztott otthonka mögé, a rosszfiúk meg elrohannak mellettem" poénokról már nem is beszélve. :D

Hiába a sok nevetős szmájli, sírni tudnék néha, komolyan mondom...

A mátrixnak több felvetése is van,de az egyik lényeges az,hogy a valóság hol létezik ,mikortól nevezhető valami valósnak.

Pl egy őrült ember a saját képzelt világát valósnak tartja és azon szabályok szerint él. A film azt veti fel,mi van,ha mi minden (legalábbis a nagy többség) egy kreált,agyunknak közvetített ál valóságban élünk és közben létezik egy igazi valóság.

Ez pedig elvezet a vallásokhoz, az összeesküvés elméletek kedvelőihez,fizikához, pszichológiához stb..

Ha belegondolsz mindenkinek más a valóság,de vannak közös pontok, ezért nem szabad a másikat elítélni,ha nem pont úgy érez nem pont úgy látja a dolgokat ,ahogy te.

Lehet neki savanyúbb a savanyú, kékesebb a piros akármi..

Ha valaki nagyon eltérőnek látja a valóságot,mint a többiek és ez konfliktushoz vezet,akkor elmebetegnek hívják.

Azért azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy van játék- tudományos- dokumentum- úti- stb-film. Ezeknek mind más a mondanivalójuk, és csak a saját területükön érdemes megítélni őket. Van egy csomó szórakoztató film, amit azért készítenek, mert nagy igény van rá és nagyon jól lehet élni belőle. Mivel sok az igénytelen néző, sok az ilyen film, de ezek nem is akarnak igényesnek látszani. Ezért nincs ellentmondás bennük. Az más kérdés, és nem tartozik most ide, jó-e, ha még több igénytelen nézőt hoznak létre.

Ritkán vetítenek mozikban tudományos filmeket, a sci-fi szerű filmeknek mása szerepük. Mindig az a kérdés, a kitűzött célt milyen átütő erővel képesek megvalósítani. Jó példa az Asimov regények Lucas-féle megfilmesítése. Asimov egy nehéz filozófiai-etikai problémát közelít több szemszögből, a fantasztikum a helyzetek kiélezésére, a gondolatok eltérésének felnagyítására szolgálnak. Ehhez képest Lucas szórakoztatni akar, aki az asimowi gondolatokat keresi benne, sekélyesnek fogja tartani. Attól jó mégis, hogy elég világosan kitűnik, Lucas nagyszabású szórakoztatást akart. Megvalósította.

Azt gondolom, hasonlóan érdemes vizsgálni a Mátrix és a többi ilyen filmet is.