Miért pattint le az emberek nagy része? Gáz vagyok? Lúzer? Őrült? Mi lehet a baj? (többi lent)

Nem tudom, de most hogy belegondolok, engem sem nagyon keresnek az emberek, csak ez nekem kevésbé tűnik fel mert én sem kedvelek meg annyira senkit, hogy akarjak vele máskor is találkozni / beszélni. Van egy régi barátnőm akivel jól megvoltunk, róla tudom, hogy hiányzok neki, de vele már nincs közös témám egyáltalán, csak úgy látszik ezt ő nem érti. (Még általánosban lettünk barátok, aztán gimnáziumban is azok voltunk egy darabig, dehát az ember változik ennyi idő alatt.) Egy másik barátnőmmel pedig megszakítottam a kapcsolatot minden szó nélkül, pedig őt tényleg bírtam azelőtt, most meg kb. több mint egy év után nem tudom hogy álljak oda elé. "Bocsi, tavaly úgy döntöttem, nincs szükségem barátokra, de gondoltam neked erről nem szólok, majd rájössz magadtól."

Azóta találkoztam néhány emberrel, de se én, se ők nem erőltették meg magukat hogy jobban megismerjük egymást...

Azt nem tudom milyennek kellene mutatnod magad (bár gondolom olyannak, amilyen igaziból vagy?), de azért gondolj bele, valaki azt hiszi hogy te kemény vagy és ezért esetleg megkedvel, aztán kiderül hogy tök másmilyen vagy, akkor ne csodálkozz, hogy utána már nem érdekled. Amúgy én jobban szeretem a kedves embereket és szerintem a legtöbben így vannak ezzel.

Ha ennyiből kéne megítélni, amit eddig mondtál magadról, azt kb. így foglalnám össze: sokat tud beszélni semmiről. És kissé siránkozós, de nem azt mutatja, amit mond. Feltehetően erősen túlkompenzált, magas kisebbrendűségi érzés.

Miért is?

Sokszor elmondtad, téged mennyire nem szeretnek. Pedig te mennyire szeretnéd. Sokszor elmondtad, mennyire kerülnek. De ezen túl semmit nem tudunk rólad. Mik az okok? Hogyan viselkedsz? Mit mondasz (érdemben? Érdekel-e mások véleménye? Nem tudjuk, ezért kérdésedre sem tudunk válaszolni. Ha én is hasonló alkat lennék, azt mondanám, frusztrál, hogy ennyire várod a választ, de ennyire nem teszed lehetővé. De inkább azt mondom, az emberek a nyitott, érdeklődő embereket szeretik. Mindenkinek ezer baja van, mindenki azt szeretné, ha meghallgatnák, mindenki mástól várja a segítséget. Pedig csak saját magunkra számíthatunk, és azokra, akikkel előbb megkedveltettük magunkat. Önzetlen segítséggel, őszinteséggel, kedvességgel, pár érdeklődő szóval, és főleg odafigyeléssel.

Feltehetően sem lúzer, sem őrült, sem autista nem vagy. Feltehetően nem tanítottak meg a környezet megismerésére, kezelésére. Egyetemi közösségek jellemzője ma az individualizmus. Évfolyamok alig ismerik egymást, kisebb közösségek nem nagyon vannak, még kollégiumokban sem. Ilyen lett az oktatási rendszer. És ma olyan világ van, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni, a barátságért különösen.