Ateista embereket kérdezek. Szerintetek honnan származik az élet?

Onnan, hogy mi meg abban hiszünk, hogy a mikrobából fejlődött ki minden élet.

Minden élet abból a mikrobából keletkezett. Vagyis, a mi világnézetünkben csak egy mikroba kellet keletkezzen, a tiétekben meg kellet legyen egy csodalény.

Ha lehetett Isten minden előtt, akkor lehetett minden előtt egy nyomorult mikroba is, amiből kialakult az élet.

Honnan tudod, hogy a Földön keletkezett?

Ha jól tudom, néha lezuhant meteoritokon is találtak mikrobákat, vagy hasonlókat.

Szóval nyugodtan lehetnek mikrobák az űrben is.

Mutasd meg!

Bizonyítsd be egy matematikai képlettel.

Matematikával bebizonyítható, hogy a mikroba véletlenek során is kialakulhatott, habár az esélye nagyon közel van a nullához. De mivel a világegyetemet végtelennek tekinthetjük, akkor csak a lehetetlen esemény nem következhet be, a többi bekövetkezhet. (Nem tudom mennyire értesz a valószínűségszámításhoz)

z élő rendszereknek nem élő anyagokból (biológiai molekulákból) kialakulására legalább kétféle típusú elgondolás ismert: az egyik szerint itt a Földön keletkezett az élet a földi anyagi folyamatok részben véletlenszerű, részben determinisztikus történései következtében, míg a másik szerint viszont másutt alakulhatott ki az élet és ide a Földre csak valamilyen módon "importálódott". (Persze ez esetben csak eltolódik a kérdés: akkor ott, ahol létrejöttek az első élő szervezetek, ott hogyan keletkeztek a nem élő biológiai molekulákból?)

Az élő szervezetek Földön kívüli létrejöttének elképzelését klasszikusan Svante Arrhenius svéd fizikokémikus 1906-ban megjelent felvetettekre vezetik vissza. A pánspermia ("a világegyetemben mindenütt csírák") e tana szerint az élet 0,1-0,3 mikrométeres csíráit az elektromos sugárzás sugárnyomása hozta volna a Földre valahonnan a kozmoszból. Az ő számításai szerint a földi légkörbe belépő részecskék 1 mikrométer fölötti méret esetén elégtek volna. A kialakuló Föld szerinte életképes primitív szervezetek záporába került, és amint a felszíne eléggé lehűlt, azok megfertőzték bolygónkat. (Elmélete arra semmint sem mond, hogy mi védte meg ezeket az organizmusokat a kozmikus sugárzástól. Ma mindenesetre úgy gondolják, hogy baktériumszerű szervezetek valóban kibírják az űrutazást a Marsról a Földre, amint erről egy 1984-ben megtalált marsi eredetű meteorit is tanúskodik.) Bővebben: ALH84001 meteorit

Akárhol történt is a biológiai molekulák élő organizmusokká szerveződése, a megszerveződés értelmezéséhez ismerni kell a biológiai (élő) rendszer szerveződési elveit, ill. az élet kritériumait, mert csak ezek ismeretében lehet megpróbálkozni ama folyamatok feltárásával és egységes rendszerbe szervezésével, ami feltehetőleg tükrözheti az élet keletkezésének folyamatát. Ezekhez csak olyan folyamatokat szabad segítségül hívni, amelyek már tudományosan ismertek vagy tudományosan igazolt folyamatokkal összhangban vannak, de legalábbis nem mondanak azoknak ellent.

A legegyszerűbb feltételezés, hogy kezdetben az anyagcsere csakis abiotikus jellegű kémiai reakciókból állt (mint azok a reakciók, amelyeket Stanley Miller és Harold Urey tanulmányozott tudományosan az 1950-as évek elején). Az ilyen abiotikus jellegű anyagátalakulások a kísérletek szerint képesek voltak létrehozni a biológiai molekulák építőköveit (monomerjeit), amelyekből szintetizálódhattak az első polimer makromolekulák is, köztük a nukleinsavak is. Ezek már képesek voltak valami módon másolatokat is előállítani saját magukról, vagyis replikátorok lehettek. Ez azonban feltehetőleg a replikátorok körül egy biokémiai reakcióhálózat létrejöttével közel egyidejűleg történhetett, mert a replikátorok felépítéséhez szükséges monomerek utánpótlását folyamatosan biztosítani kellett. A biokémiai reakcióhálózat egyes lépéseit talán szintén ezek a ribonukleinsavak katalizálták legalább olyan gyorsítást elérve, hogy az anyagáramlások nem szóródhattak szét túlságosan, hanem valamennyire biztosíthatták a megfelelő monomerek nagyjából megfelelő időben és nagyjából megfelelő mennyiségben rendelkezésre állását. Amint azonban az anyagcsere folyamatai által a monomereket megbízható módon megszerző replikátorok képesek lettek valamilyen fokban hűen lemásoltatni saját magukat (vagyis megjelent az önreprodukciós képességük), a fellépő természetes kiválogatódás folyamatai azokat a replikátorokat kezdték előnyben részesíteni a többiekkel szemben, amelyek a leghívebben és a leggyorsabban replikálódtak az általuk még alig befolyásolt környezetben. Ez az élet keletkezésének "először a replikátorok" modellje. A replikátorok talán később egyre inkább szert tehettek arra a képességükre, hogy megváltoztassák a saját biokémiai környezetüket azáltal, hogy az anyagcsere reakcióit egyre inkább katalizálták. Ennek a modellnek alternatívája lehet egy olyan hipotézis, hogy az anyagcsere-reakciórendszer tett szert valahogyan öröklődési képességre. Bár az anyagcsere reakcióciklusai és a hozzájuk kapcsolt reakcióhálózatok rendszere rendelkezik ilyesfajta képességgel, ám leginkább csak a reakcióit nagy sebességgel katalizáló specifikus biokatalizátorok (enzimek) jelenlétében. Csakhogy az utóbbiak viszont a mai élővilágban már a replikátorok részét alkotó génektől függnek. Ezért a "metabolizmus előbb" modell kevésbé tűnik meggyőzőnek, mint az "először a replikátorok" modell; de a replikátorok sikeres fennmaradásához mégis valamelyest jól teljesítő metabolizmus szükséges. Ezért inkább az tűnik tudományosan is elfogadhatóbbnak, hogy az ősi replikátorok (az ősi gének) lehettek a biokémiai reakciókat katalizáló molekulák is (ezt támasztja alá az a viszonylag sok megfigyelés is 1981 óta, hogy léteznek katalitikus funkciójú RNS-ek még a mai élőlényekben is). Mindenesetre a replikátorokra koncentráló korai elméletek mellett Gánti Tibor magyar biokémikus javasolta a kemoton modellt mint a legegyszerűbb kémiai alrendszerek kölcsönhatását: ez az anyagcsere-ciklusok rendszerét, a replikálódó templátot, a határfelületet alkotó molekulák forgalma közötti sztöchiometriai kölcsönhatásokat tartalmazza.

Az élet kialakulásának (akár itt a Földön is) szigorú planetológiai (a Földön: geológiai) követelményei is voltak. Folyékony víz, nem túlságosan nagy hőmérséklet-ingadozás nélkül nem jöttek volna létre és nem maradtak volna meg elég stabilisan hosszú ideig a nélkülözhetetlen biológiai molekulák. A létrejövő szerves vegyületek reakciói között körfolyamatok (reakcióciklusok) is megjelenhettek, amelyek reakcióit a biokatalizátorok tartották vissza a más irányú anyagelfolyástól. Lehet, hogy a primitív élet rendelkezett olyan mechanizmusokkal, amelyek a ma élőknél már nincsenek meg, de a működéseik legalapvetőbb elvei azonosak lehettek a ma élőkével. Az első élő rendszerek hatékonysága nagyon kicsiny lehetett, mert 200-400 génnel nem lehet sok katalizátort szintetizáltatni és így nem lehet bonyolult folyamatokat pontos hűséggel lefolytatni.

Az "először a replikátorok" modell esetében is magyarázatra szorul, hogy hogyan alakult ki olyan kémiai környezet, aminek a sokfélesége már elégséges lehetett a replikátorok szükséges sokféleségének létrejöttéhez; vagyis meg kell magyarázni a templát-replikációra képes különféle molekulák (nukleinsavak) létrejöttét. Első megjelenésükhöz lipidekre még nem volt szükség, de az evolúció továbbhaladása szempontjából majd ezek is fontossá váltak. A membránok kialakulásával létrejöttek az elősejtek (protocell-ek), amelyek a természetes szelekcióknak már bonyolultabb egységei, mint a replikálódó molekulák, másrészt az elősejtek kialakulása lehetővé tette a replikátorok közötti együttműködések evolúcióját is.

A jelenkori elképzelések a replikátorok sokféleségének létrejöttére nézve vagy a háromdimenziós vízteret (az úgynevezett "ősleves"-t), vagy pedig valamiféle határfelületekhez kötöttséget (az úgynevezett "felületi pizzá"-t) tételezik fel. Még replikátorok hiányában is a szomszédos és tartósabb kapcsolatban álló autokatalitikus reakcióciklusok közötti kölcsönhatások könnyebben megvalósulhattak valamilyen felületekhez kötődve, mint az "ősleves"-ben oldott állapotban. Ezért a "felületi pizza" körülményei és az elősejtek membránnal körülvett volta talán jobb alkalmat szolgáltatott a komplexebb szerveződési és egyben szelekciós egységek képződéséhez, mint az "ősleves" viszonyai.