Lányok! Ti nem szoktátok azt érezni, hogy ti fiúnak indultatok?

Én igen. Jobban örültem volna, ha fiúnak születek. Gyerek koromban a lányos játék kimerült abban, hogy volt egy kedvenc babám, azzal aludtam. Egyébként legóztam, katonáztam, autókkal játszottam, fociztam, fára másztam...Így felnőtt koromban a barkácsolás a ház körül sokkal jobban vonz, mint hogy megfőzzek egy ételt. Munkahelyen is a férfiakkal szívesebben beszélgettem arról, hogy mit hogyan kell szerelni, vagyis inkább szívesen hallgattam, mert nem értek hozzá annyira, mint hogy a női munkatársaimmal arról beszélgettem volna, hogy mit főztem, mit hol lehet olcsóbban megvásárolni...Ezen kívül nagyon sokáig szerettem a lezser pólókat, ingeket, sportcipőt.. Valójában most is ezeket szeretem, de mivel a férjemnek azért tetszeni akarok, így mostmár azért nőiesebben öltözködök, de még mindig nem cicababásan, hanem inkább a nőiest kombinálom a kényelmes, sportossal. Szeretek lazán ülni, egyik lában felrakni a másik térdemre, de nem úgy nőiesen, keresztbe, hanem férfiasan. Ha van zsebem, tuti abba pakolok, hacsak lehet, nem viszek magammal táskát. Ja, és útálom a melltartót, ahogy hazajövök, dobom le, akár hányszor fel kell vennem, tehát naponta, vagy ha többször is megyek itthonról, akkor naponta többször is szidom, de kegyetlenül azt, aki kitalálta.

Egyetlen dolog van, ami miatt örülök, hogy nem férfinak születtem. A borotválkozás. Kegyetlenmód utálnék naponta, kétnaponta életem végéig borotválkozni.

Nem.

Az egyetlen szitu mikor arra gondolok, hogy férfi testben talán jobb lenne, az a nyilvános WC-ben pisilés közben "sielős" pozícióban egyensúlyozva szokott fel-felmerülni bennem.