Szerintetek mit tegyek, ha olyan érzékeny vagyok anyumra, hogy sokszor drámai tragédiát tudok faragni egyes helyzetekből?

Úgy érzem, hogy gyökeresen megromlik a kapcsolat anyummal, és kialakul egy kölcsönös utálat, amin lehetne változtatni. Nem akarom, hogy ilyen kapcsolatom legyen anyummal, mert sokáig itthon leszek, és elég nyomasztó lesz a hangulat, ha valahogy nem javítok. Úgy gondolom, hogy hibás vagyok emiatt, egyrészről mert gyakran félre ért, és más képet alkot rólam, mint ami igazából vagyok, anyum is szerintem megalomániás, mint én és úgy feltud nagyítani dolgokat, és úgy összeteszi a tényeket, hogy abból kikövetkeztet valami szörnyűségeset. ezen tudom, hogy lehet változtatni, többet kéne beszéljünk, több helyzetet kitisztázzuk, ilyesmi. Másrészről pedig nagyon erőltetetten állok ehhez a dologhoz, FŐLEG konfliktus helyzetekben, egyszerűen nem tudom mit csináljak, hogy ne drámaian fogjam fel az anyummal lévő viszonyomat. Ha csináltam valami számomra természetes dolgot, amiben egy apró pici hiba, rögtön azt képzelem, hogy anyum erre szörnyszülöttként reagál. vagyis ijesztően. pedig a valóságban talán nem így van. bár a kedvétől függ. de félek tőle. voltatok hasonló helyzetben? mi segített?