A mai fiatalok (tisztelet a kivételnek) miért csak az öngyilkosságot látják az egyetlen kiútnak?

Hmm....

Én öngyilkos akarok lenni.És igen,megpróbáltam megoldani a problémáimat,és láss csodát, NEM ment.Igen és nincs magabiztosságom,céltudatom se,mivel egy dagadt,ocsmány tehetségtelen p*csnek születtem.Ez van:/// Úgyse merek öngyilkos lenni gyáva féreg vagyok. Ja,és ebből a helyzetből LEHETETLEN kimászni...

Sokan baromi elszigetelten növünk fel. A mai fiatalok már nem csapatemberek, nem faluközösségekben meg bandákban nőnek fel, a délutáni focik meg egyéb programok helyett internet, tv, számítógépes játékok vannak. Rengeteg az elvált szülő, mindenkinek van valami problémája, nagyon kevesen foglalkoznak aktívan a gyerekükkel. Szerintem a legtöbb szülő nem beszél napi 10 percet a gyerekével, különösen az apák. Ez baromi ártalmas, a gyerekben nem alakul ki a családi biztonságból adódó védettség, védtelen lesz. Hozzászokik, hogy egyedül kell megoldania a dolgokat, nem kerülnek kezelésre a problémái. Jó példaképet se találnak sokszor.

"A mai fiatalokból hova tűnt az ambició,céltudatosság,magabiztosság"

Olvass utána a kapunyitási pániknak. Túl sok lehetőség van előttünk, az elvárásai meg mindenkinek baromi nagyok. Az árad felénk, hogy ma már mindenkinek minimum két diploma kell, hogy jól boldoguljon, hogy a diploma egész életünkre meghatározó lesz, stb. Én csaknem kitűnő tanuló voltam, versenyeket nyertem, bármibe belefoghattam volna, valószínűleg mindent bírnék, de mégse tudtam szakot választani. Mert az anglisztika nem jó semmire. Hiába az érdekel, angoltanárnak lenni nem karrier. A Nemzetközi Tanulmányok nem jó semmire, büfészak. ELTE környezettannal nem fogok tudni elhelyezkedni. A nyelvészek nem élnek meg. Stb. Mindeközben ki kellene élnem a fiatalságomat, de nem nagyon találok társaságokat, nem kéne stresszelni magam, de azért dolgozni se kéne, hogy a végén ne legyek kolonc a szüleim nyakán, stb. Túl sok az információ. Túlságosan látjuk az opciókat, hogy melyik életútnak mi a kimenetele, de 18-20 évesen senki nem áll készen, hogy 30 évre előre tervezzen.

Mint látod, nekünk sem felhőtlen az életünk. Tudom, hogy régen se volt az hét napon át napi 14 órában kapálni, de szerintem ami ma az öngyilkosságba hajszol sokakat, az az elszigeteltség. Nagyon ritka az érdemi közvetlen kapcsolat emberek között.