Lélekben erős, de magányos férfiak? Létezik ilyen?

Már megint egy burkolt önsajnáltató (mondom ezt 24/F-ként aki amolyan "magányos farkas" típus).

"Én is magányos férfi vagyok. Ráadásul a "jófiú" fajtából, meg a "barátnak nagyon jó vagy" típusból."

Én is. Szóval ezzel nem vagy beljebb.

"Minden álmom egy szerető pár és egy család lett volna. De az idő múlása egyre inkább azt bizonyítja, hogy egyre kevesebb az esélyem rá."

Embereld meg magad öreg! 24 éves vagy nem 64! Térj már észhez, egy csomó időd van még.

"Érzem magamon, ahogy gyengülök. Mert eddig még soha nem volt rendes párkapcsolatom. (volt már egy két kapcsolatom, de az nagyon éretlen kapcsolat volt, ezért inkább véget is vetettem annak)"

És mit tanultál belőlük? Csak azért mert egy érett kapcsolathoz neked is meg kell érned (ami elnézve az önsajnálkozást még nem jött össze...) és az csak tapasztalatok útján lehetséges.

"és félek, hogy egy nap úgy ébredek, hogy nincs értelme dolgozni mennem. nincs értelme felkelnem, nincs értelme élnem tovább..."

Pszichológus. (Bár tudom úgyse mész el inkább sírsz tovább, hát ha te ezt akarod ám legyen de ezzel nem a világot bünteted hanem csak saját magadat...)

"az ember társas lény"

A remetelét valóban nem nekünk lett kitalálva, de (és ez most meglepő lesz számodra) párkapcsolat nélkül is van élet.

"és ha vannak ilyen jellegű céljai akkor ez ki is készítheti."

Inkább az illető készíti ki saját magát mert nem veszi észre (nem akarja észrevenni) hogy tévúton jár.

Szóval: "hogy csináljátok? mi a titkotok?"

Olvasd el dr. Csernus Imre: A férfi és A nő című könyveit. Pont erről szólnak.

A férfit meg is hallgathatod:

http://www.youtube.com/watch?v=Bm2522HYEN4

(A többi részét megtalálod ugyanannál a feltöltőnél)

Én is nagyon magányos férfi vagyok. Családra mondjuk sosem gondoltam különösebben, egy társ viszont tényleg nagyon jó lenne, de nem úgy érzem, hogy valaha is összejöhetne nekem. Ezzel együtt nem érzem magam lelkileg különösebben gyengének... rengeteg minden van, ami érdekel és lefoglal: úszom, evezek, biciklizek, utazom, olvasok, nyelveket tanulok és persze melózom is, és nem is keresek rosszul. Évekre előre kitűzött céljaim vannak (sportban, tanulásban, utazásban), persze nem azzal töltöm az összes időmet, hogy ezeket próbálom elérni mint állat, de mégis, így van vmi jövőképem. Több országba is elmentem már lakni Magyarországon kívül úgy, hogy a kutyát sem ismertem ott, teljesen magamra voltam hagyatkozva, és mégis megálltam a helyemet. Örömömet lelem abban, hogy ilyen önálló és tökéletesen önellátó vagyok, miközben a legtöbb ember a szomszéd kerületbe sem tud elmenni úgy, hogy valami segítséget ne kérne. Emellett hosszú évek alatt megtanultam magasról tenni az emberek véleményére. Ezek mind adnak egyfajta tartást.

Ha viszont nem csinálsz semmit, nincsenek a nőktől független céljaid, és így az egyetlen létező célodat illetően folyton kudarcot vallasz, akkor elkerülhetetlen, hogy teljesen elgyengülj és elkopj idővel. Próbálj meg kiszakadni ebből a lelkiállapotból - lényeg, hogy ne folyton a nőkkel foglalkozz, és ne önsajnálattal meg önelemzéssel töltsd az idődet!

Ne busulj kedves kerdezo. Gondolj arra, hogy barmit teszel ugyan az lesz a befejezese. :)

Probalj ugy elni ahogy akarsz, tok mindegy, hogy hol hibazol, a vegen ugy is elered a celod. :)

Én is depis vagyok, de adnék egy jó tanácsot, pontosabban szemléletmódot. Olvastam egy könyvben, hogy a pénz hajkurászása olyan, mintha délibábot kergetnél.

Hát szerintem ugyanez igaz a nőkre is. Minden embernek önmagát szeretni a legnehezebb, nem egy lányt vagy bárki mást. És azzal is egyetértek, hogy nem lehet egy életet úgy élni, hogy mások véleményével foglalkozunk.

Olvass szerintem sokat.