Van-e élet a Facebook-on túl?

Nekem sincs, és voálá, élek.

Egyszer már valahol leírtam, de a társadalom egy hatalmas birkanyáj. Ahogy egy birka jobbra megy, megy utána a többi, és így tovább. Persze, van pár birka, nevezzük különcöknek, akik balra mennek. Most képzeld el, hogy a nagy birkanyáj első birkája meglát egy zöldellő mezőt a szakadék túloldalán. Mindenki megy utána, és mi lesz? Szó szerint összeomlás.Ki marad? A feketék, akik balra mentek.

Virtuális lét? Tessék, egy újabb hasonlat: Képzeld el, hogy az ember egy kukac. Egyik fele a valós énje, a másik a virtuális. Nos, vágjuk szét a kukacot, és tapossuk szét a virtuális felét. A többi kukac úgy látja, hogy az csak egy fél kukac, ezért nem tartozik közéjük, de a félbevágott barátunk úgy érzi, ugyanolyan teljes értékű kukac, mint a többiek, mert kettévághatjuk ugyan, de a másik fele úgy él tovább,mintha világéletében egy kisebb, teljes kukac lett volna.

Üdv a világomban!

Köszönöm :)

Csak még annyi, hogy egyszer megkérdezték, mit csinálok, ha unatkozom. Azt feleltem: olvasok, vagy gondolkozom. Kiröhögtek, majd hozzátették, hogy az olvasás gáz. Ráadásul pont Orwellt olvastam, és azt mondták, értelmetlen hülyeség. A gondolkodásról, szerintem azt se tudták, mi az. Na, ez egy kicsit szíven ütött. Most leszek nyolcadikos, és rengeteget olvastam, és az osztályomból ( hála égnek már csak volt osztályomból ) senki se olvasott még egyet se a kötelezők közül, ami Rómeó és Júlia, Hamlet, Tartuffe, és egyéb alapművek voltak, holott én szinte az összeset. Kétlem, hogy valaha volt igazi könyv a kezükben. Azért egy kicsit ilyenkor elgondolkozom, hogy hova születtem...