Meddig tart a kamaszkori kedvetlenség a fiataloknál?

Apud milyen kedélyű ember? Legtöbbször olyasmi lesz a fia is.

Ez inkább parasztság, mint kedvtelenség. Egyébként nincs ilyen általánosságban, egyszerűen csak ilyen személyiség. Lehet, hogy ez sosem fog megváltozni.

Változni fog. A kamaszkori utálatosság teljesen normális dolog, bár rettentő nehéz elviselni (20 és 22 éves fiam van, tudom miről beszélek). De nekik ugyan olyan rossz dolog, nem is igen értik ilyenkor, hogy mi történik velük. Nem tudják, hogy mutassák ki az érzelmeiket, nem tudnak uralkodni a hangulat-ingadozásaikon. Nálunk az vált be, hogy meghúztuk azokat a határokat, amit semmilyen körülmények között sem lehetett átlépni, de egyébként szabad teret hagytunk a dolgaiknak. Amikor éppen pokróc üzemmódban vannak, akkor békén kell őket hagyni, a piszkálás csak ront a helyzeten. Ha érzi, hogy figyelnek rá, szeretik, de hagyják a maga ütemében felnőtté válni, és bizonyos kereteken belül elviselik a "hülyeségét", akkor minden gond nélkül átesnek ezen a korszakon. Ha alapvetően kedves, jókedvű gyerek volt az öcséd, akkor az is marad a kamaszkor után is.