Ti barátnoznátok még vele továbbra is? 18/L

Vanegy barátnőm( hát elvileg a legjob barátnőm..), akivel már ovi óta ismerjük egymást, már akkor is jóban voltunk, de 8.-ban lettünk legjobb barátnők. Annyira jóban voltunk, hogy nagyon. Folyton egymásnál voltunk, annyit nevettünk, hogy minden egyes alkalommal sírtam, és bármiről tudtunk beszélgetni. Aztán még 9.-ben is így volt. Pedig már más suliba jártunk 8. után.

Tavaly óta viszont valahogy megváltozott az egész, furcsa lett(szerinte én lettem furcsa), szerintem sznob, minden ami érdekli, azok a külsőségek. Folyton csak a ruhákról, sminkekről "beszélgetünk"(vagyis inkább mondja a monológját, és nem veszi észre, hogy én már fél órája csak hallgatok)folyton nyaggat, hogy menjünk el, ide, meg oda Pesten, meg egyéb divatos helyekre, mert hogy az milyen menő.Én pedig nem szívesen megyek, mert én nem vagyok ilyen csajos, körömfestegetős, plázázós, fiúk után visongatós fajta. És engem ez nagyon zavar, hogy folyton csak ilyenekről van szó, már nem tudunk beszélgetni mindenről, nevetni bármin. Ha ezt megemlítem neki, rögtön felhúzza magát, elmond mindennek, hogy én megváltoztam, bunkó lettem stb. És ilyenkor legszívesebben sírnék, mert nem tudom megvédeni magam, de nem akarok veszekedést, ezért mostanában már magamban tartom a véleményemet. Így viszont nem érzem barátságnak ezt az egészet, hogy el kell nyomnom azt, amit gondolok, be kell hódoljak neki, csak hogy béke legyen. Mostanában már semmi kedvem nincs találkozni vele, mert az egész csak egy kínlódás. És leginkább csak hallgatom, amit mesél, a legújabb fiúkról, meg vásárlási ötleteiről. Nagyon el vagok keseredve. % éve voltunk legjobb barátnők, és nem szeretnék összeveszni vele,de így csak lerontja azt a kevés önbizalmamat is ami van(azért mert azt mondja, hogy bunkó lettem, furcsa, és azt is folton hangoztatja, hogy túl komoly vagyok, meg hogy modernizálni kéne engem, mert olyan régimódi vagyok, pedig ez nem igaz, csak nem hallgatok tucatzenét, és ugye, amit leírtam, nem vagyok olyan csajos lány, inkább befelé forduló vagyok és lelkisebb..és én ezt sosem tekintettem magamban rossznak, sőt szerettem, hogy ilyen vagyok,de amióta ő íg áll hozzám, nem érzem magam értékesnek, és tényleg elhiszem, hogy egy szerencsétlen régimódi senki vagyok..

szerintetek mit tegyek? És miért lett ilyen? Talán a társaság miatt, a suliban, ahova jár?