Van közöttünk egy megmagyarázhatatlanul különleges érzés? Továbbra is kereshetem barátként vagy felejtsem el?

Van egy nagyon különleges fiú az életemben,több mint 1 évet együtt voltunk,nekem nagyon elviselhetetlen a viselkedésem (nem szándékosan),de elég hisztis tudok lenni minden téren.Úgy érzem meg tudok változni(ezen vagyok). Első pillantásra beleszerettem.Csodálatos volt az az időszak,de szétváltak útjaink,egyrészt miattam,meg volt más is amiben nem egyeztünk (ő nagyon közösség centrikus,ezt úgy értem,hogy őt nagyon sokan szeretik,mert nagyon jó ember és általában minden közösségi programban részt vesz az egyetemen belül,én kicsit zárkózottabb vagyok).Mindig nagyon jó érzés vele találkozni,nagyon szeretem.Lett barátnője,és ennek is nagyon örülök,mert egy nagyon hozzáillő lányt talált magának.Úgy érzem közöttünk több van,mint barátság,olyan karmikus kapcsolat jellegű,nagyon örülök,hogy megismerhettem,és nagyon felnézek rá.A családjával is azóta is nagyon jóban vagyok.Ő nagyon szerette volna ha még beláthatatlan ideig együtt leszünk,de nem bírta már a hisztijeimet,és én sem bírtam elviselni,hogy szenved emiatt,én is szenvedtem saját magamtól.Nagyon megviselt minket az elválás,de én úgy gondolom,hogy mi párkapcsolatban nem tudnánk együtt élni soha,ami egyszer nem működött nem is fog(mert sok mindenben nem értettünk egyet),de nagyon szeretném vele tartani a kapcsolatot,de amikor találkozunk a barátai próbálják elvinni a közelemből,pedig úgy érzem,hogy ő is örül ha lát.Nekem is van azóta barátom,akivel jól megvagyunk,de nem érzem azt amit az előző fiúnál,édesanyámat,édesapámat,és a nővéremet tisztelem ennyire.Néha úgy érzem ő nem szeretné velem tartani a kapcsolatot,meg azért ez bonyolult helyzet.....