Rövid szépen megírt szöveg vagy idézet Párizsról?

Tegnap éjjel álmomban sütött a hold és táncoltam.

Hangom csuklott törötten, szellemek jártak körömben.

Nyelvem alatt izzó parázs, három napig tart a varázs.

Féltem, arcom földbe fúrtam, hideg verejtékben úsztam,

Vállamra ültek szellemlények, farkasszemet velük nézek.

Nem mondtak ők semmit talán, csak két szót súgtak:

Párizs, Halál.

Párizsnak már a neve is mámoros örömmel töltött el, rendkívüli érzés volt ez, olyan megkönnyebbülés, amely egészen közel van a boldogsághoz, s én nem csak attól képedtem el, hogy képes vagyok ilyet érezni, hanem attól is, hogy már-már teljesen elfelejtettem.

Anne Rice

De hiszen Párizs valóságos óceán. Beledobhatod a mérőónt, mélységét soha nem ismered meg. Keresztül-kasul járod, hogy leírd; de akármennyi gondot fordítsz is a bejárására, leírására, akármily számosak és buzgók is e tenger kutatói, mindig akad még ott szűz terület, ismeretlen barlang, egy-egy virág, igazgyöngy, szörnyeteg vagy más meglepő lelet, ami elkerülte az irodalmi búvárok figyelmét.

Honoré de Balzac

Tévelyegni emberi dolog, csavarogni párizsi.

Victor Hugo

„Köztársaság! – Ha akad ma valaki, aki mindenét a köznek áldozná, erre az egyre ezer és millió olyan jut, aki csak saját hasznát, saját hiúságát ismeri. Párizsban az embert nem a tisztessége, hanem a kocsija szerint becsülik!”

Napoleon, Bonaparte

"Párizsban választékosak az emberek, vidéken jellemesek.”

Sieyés

Ady Endre: Párizs az én Bakonyom

Megállok lihegve: Páris, Páris,

Ember-sűrűs, gigászi vadon.

Pandur-hada a szájas Dunának

Vághat utánam:

Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.

Bűnöm, hogy messzelátok és merek.

Hitszegő vagyok Álmos fajából

S máglyára vinne

Egy Irán-szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,

Rejtve, kábultan és szabadon.

Hunnia új szegénylegényét

Őrzi nevetve

S beszórja virággal a Bakony.

Itt halok meg, nem a Dunánál.

Szemem nem zárják le csúf kezek.

Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen

Valami nagy-nagy,

Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,

Tisza kiönthet a magyar síkon:

Engem borít erdők erdője

S halottan is rejt

Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.

Ady: Párizsban járt az ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

[link]

[link]