Mennyire értitek meg egy 15 éves kamasz lány szülővel szembeni retorzióját?

Édesapja gyerekkorában rengetegszer kiabált vele, időnként elcsattantak pofonok is - még nemrégen is. Ismerem az apját, elléggé hangulatember, és van egy olyan elve, hogy "kell az apai szigor". A lány nővére állítólag "kevésbé volt problémás", de ő sincs túl jóban az apjával.

A szülők házassága sem problémamentes, épp a közelmúltban vesztek össze, és ez a lány - az anyja mellé állva - többször azt kiabálta az apjának, hogy mikor megy már el onnan (mert felmerült a szülők között ilyen lehetőség is), szenvedtek már eleget mellette; mostanában az apukát elég sok munkahelyi és egyéb bosszúság is érte, a lánya látványosan kineveti - érzi, hogy most az anyja miatt nem meri az apja bántani úgyse és ezt kihasználja.

Az apa eléggé ambivalens - természetesen bántja a lánya viselkedése, van benne egy ellentámadás is - úgy érzi, hálátlan a gyerek és őt már nem is érdekli, ezek után miért szeresse - bár azt belátja, hogy sokszor ő sem úgy viselkedett, ahogy kellett volna, de mégis felháborítónak tartja, hogy egy kamasz lány az apjával így beszéljen.

Mi a véleményetek?