Mit tegyek? Már most rettegek a szeptembertől

Most lesz 8. éve hogy egy olyan osztályba járok,ahol ritka gonosz embereket ismertem meg. Már lassan egytől egyig mindenki nagyon megváltozott,de úgy hogy olyan tanárok lepődtek meg az ilyen viselkedésen akik már rengeteg iskolában tanítottak. A legtöbbjük azt mondta,hogy undorító ahogy egyes emberek egymással bánnak.

Ez egy olyan osztály,ahol van két fővezérvagymi..egy a fiúknál egy a lányoknál. Mindenki őket követi,ők döntik el,hogy kit lehet szeretni és kit nem..Néhány embernek benyalják magukat,velük kedvesek aztán próbálják őket is a rosszabb útra téríteni. Valahogy így volt ez velem is. 6.osztályban az egyik lány elkezdett barátkozni velem, és az ő példáját követve mindenki más is. Már akkor volt pár ember az osztályban akik bár semmi okot nem adtak rá,lenézték őket. Köztük volt az egyik legjobb barátnőm is aki mellett kiálltam még egy darabig aztán nemtudom mi történhetett velem,de olyan hatással volt rám a többi gyerek,hogy én is olyanná váltam mint ők. Kezdtem lenézni,és magára hagytam szegényt. Ígyutólag ha tehetném visszapörgetném az időt,mert az volt életem első legnagyobb hibája,hogy azt az embert hagytam magára aki mindig velem volt..azóta már tényleg ezerszer megbántam. A lényeg,hogy az a lány,aki a többieket befolyásolta hogy kivel barátkozzanak és kivel nem, még arról volt ismert,hogy egyik nap szeret valakit a másik nap meg már újra utálja. Velem is ezt csinálta,egy ideje már a legjobb barátnőjének hívott,aztán ok nélkül megutált,és újra lenézett. Most mondhatom,hogy nekem van a legaranyosabb barátnőm a világon,mert annak ellenére,hogy egy ideje már lenéztem,amikor látta,hogy újra kiutáltak mellettem volt. 6.osztály végére maradtmég pár barátom,akik nem engedték befolyásolni magukat.addig.

Aztán most,ami volt hetedik osztályban, azon ismét meglepődtem. A lány és a fiú,akik mindenkit befolyásoltak kinéztek maguknak év elején kb. 3 normális embert és tönkretették. Azt lesték,hol hibáznak,mindenki előtt megalázták őket,és ha már azokból az emberekből a sírás tört ki még nevettek is rajtuk,és folytatták tovább. Ha valaki szólt a tanároknak,akkor meg úgy próbálták elmondani az egészet,mintha ők lennének az ártatlanok,és persze majdnem mindenki melléjük állt mert továbbra is befolyásolták őket. Ez így ment egészen áprilisig amikor már velem is kezdték ezt csinálni. Közben még azt is szörnyű volt látni,hogy beállt közéjük egy olyan lány is,akivel előtte nagyon jóba voltam,és mindig számíthattunk egymásra. Igazából nagyon érzékeny tipus vagyok,és a folyamatos alázásokkal,beszólogatásokkal egy érzelmi ronccsá tettek. Már órákon sem volt nyugtom,legszívesebben felpofoztam volna néhányat,de akkor meg megint én lettem volna a hibás. Rengeteget sírtam,ők meg csak folytatták és teljesen meg is változtattak. Magamba zárkóztam és már rettegtem a sulibamenéstől. Tényleg durva volt az összes beszólásuk,az alázások és ezek minden percben megvoltak. Néha már az órákon is elsírtam magam akaratom ellenére.

Ez az egész júniusra egy kicsikét enyhült,bár csak a fiúk részéről. De mégis már most félek,hogy mi lesz ha szeptemberben visszamegyünk. Ez lesz az utolsó évem ott,és nem szeretném újra átélni ezeket…