Miért olyan jó, hogy egy ilyen munkahelyen is hierachia van (lásd lent)?
Ez egy kórház. Az emberekért dolgozunk. Az orvosok leszarnak minket nővéreket, kedvesek velünk, de ha szakmai dolgokról van szó kizárnak minket. Akkor sem veszik figyelembe a véleményünket, ha konyítunk hozzá, akkor sem, ha hangosan kiáltjuk a véleményünk.
Mentális betegségekben profi vagyok, otthon vagyok, bár nincs róla papírom, de van hozzá érzékem. A neurológus pszichiáterek mégis kizárnak a szakmai eszmecserékből, pedig nem egyszer tudtam volna gyengédebb és hatásosabb tünetkezelést, elhelyezést stb.
Miért jó ez így? Emberekért dolgozunk, emberek vagyunk, össze kéne fognunk nem? Remélem egy orvos is hozzászól, bokros teendői mellett, h miben különbözik ő egy szakmailag tájékozott nővértől, azon kívűl, h ő végigszenvedte az egyetemet...
Egészségügyben dolgoztam több éven át, most szociális területen. Itt inkább van team munka, bár egyikünk sem dr. Lehet, hogy ezért?
Mégsem általánositanék minden dr-re, és persze a gyógyitás területétől is függ, hogy a dokinak és a betegnek javára válik-e, ha konzultálnak a nővérekkel és a beteggel foglalkozó nem dr.-ekkel, vagy sem. Pszichiátrián úgy gondolom fontos. Az osztályvezetőtől függ, hogy ezt alkalmazzák-e vagy sem és a megfelelő formában a kellő tiszteletet megadva egymásnak. De mindig a doki dönt. Tudom, hogy ha új doki, és főleg kezdő jön az osztályra a beosztást úgy készitik el (Főnövér és a Főorvos), hogy a kezdő dokival egy időben tapasztalt nővérek dolgozzanak. Néha a fiatal szakvizsga előtti dokik még tudnak a nővérekkel konzultálni. Nehéz téma ez. A felelősség az ővék. A nővérek sem mindig tudják a megfelelő módon közölni a megfigyelésüket, véleményüket. Kialakulhatna a kultúrája/etikettje mindenhol a szociális terület mintájára. Ott elsősorban a tapasztalat számit és nem az elvégzett iskolák száma. Ez utóbbi csak a bértáblában számit valamit....
Megértelek, hogy nehéz lehet látni a betegnek kedvezőtlen döntéseket. A nővérek nem tudnának összefogni és egységes szakmai teamet alkotva mintegy példát mutatni?
Megértelek
Előző!
Rajtunk is legalábbis akkora felelősség van. Igen ez pszichiátria, és sokx nincs orvos a helyszínen, amikor pl. érdemesebb a beteg védelme (ill. más beteg védelmében) érdekében leszíjazni, de erre csak doki vagy főápoló, ill. főnővér adhat engedélyt, és ők sincsenek adott időpontban megfelelő helyen. Term. ha muszáj meg kell tennünk, és persze minket vonnak felelősségre a család tagok, h hogy képzeltük. Nem merek konkrét pl-t írni.
Szoc gondozó és szakápoló a végzettségem, term. a szoc gondozói nem számít be a bértáblában, mert nem használom azt a tudást....
Tudom milyen a szociális team voltam már olyan helyen, de idősebb orvosok vezetik az intézményt és beléjük van oltva az arisztokratizmus. A fiatalbb orvosok sokkal nyitottabbak, de nekik nem akkora a kompetenciájuk, h feldobjanak egy ilyen kérdést, az idősebbek meg tudomást sem vesznek egy ilyen lehetőségről. :(
Én vagyok a "megértő" ismét. Hát ha valamit szétziláltak az egészségügyben az utóbbi években, akkor az a pszichiátria!! Más területről is sok doki elment világgá, innen pláne. Voltak akiket elüldöztek, egzisztenciálisan ellehetetlenitettek. Voltak akiket ez a pályájuk elején ért, időben mentek el családostul és nem csak a pénz miatt.
A pszichiátria és a pszichológia fejlődése nem érdeke bizonyos társadalmi rétegeknek. Ha botrányok vannak körülötte az kedvező ugyanezen rétegeknek.
Ma a kóborlós betegeket nem lehet a kórház területére bezárni. (Nem kórházi cellába, hanem az osztályon és a kórházon belül.) Ha mégis kimegy, mi van? Nincs aki figyeljen rá folyamatosan és visszahozza még időben. Ezért olyan gyógyszereket kap, amitől a szobában marad, ágyban marad, alszik. Kinek az érdeke, hogy a gyógyszer fogyjon?
Örjöngő beteget nem foghat le az aki képes rá és ott van, de nincs meg a rangja? Megkeresi azt aki ezt megteheti, addig a beteg szünetet tart, tévét néz, vagy kávézik. Nem, inkább még más betegek is csatlakoznak az őrjöngéséhez.
Ismerősöm dolgozott hasonló helyzetben, nagy gyerekekkel. Egyedül maradt a műszakjában a csoportban (elbocsájtások miatt, amit átszervezésnek és ésszerüsitésnek mondtak a főnökei) és nem tudta eldönteni, hogy segitségért rohanjon, vagy védje a többi gyereket. Tele lett zuzódásokkal és bordatörést kapott. A betegállomány után más pályára ment, pedig szerette a munkáját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!