Csak engem zavar, ha a szüleimmel kell nyaraljak?

Egy idő után unalmas lenne az biztos, de Én örülnék neki mert mi ennyit sem tehetünk meg.

Külföldön még nem is jártam.

Mondd meg őszintén, hogy kicsit unalmas ez neked már és valami újabb "színesebb" programokat kéne kitalálni!

19f

Mi lenne, ha felvetnéd, hogy téged annyira nem érdekelnek a templomok/temetők(amit amúgy megértek, bár 28 éves vagyok) és megkérnéd apud, hogy e mellett tervezzen olyan programot, ami téged érdekel.Biztos lehet vele beszélni,nem?Így örülnek, hogy velük vagy, nagyjából mindig együtt vagytok,de olyan program is van, aki neked is "buli".

Amúgy meg szerintem próbálj úgy alapjában máshogy hozzáállni a nyaraláshoz.Tudom, hogy egy 17 évesnek nem nagy buli a szüleivel együtt menni,de hidd el,később örülni fogsz ezeknek az élményeknek,tapasztalatoknak!

Mikor tinédzser voltam én is kisírtam magamnak 1x, hogy ne kelljen mennem velük,na azt azóta is bánom,de komolyan:)

Én mondjuk örülnék neki egy darabig, legalább világot látnék. Magyarországi vagyok, de így is alig láttam néhány várost, települést.

Én a helyedben beszélnék a szüleimmel, hogy együtt szervezzük meg a kirándulást. Vagy, ha úgy is előre megtervezitek a helyet, akkor neten utánanézhetsz, hogy azon a környéken milyen nevezetességek, programlehetőségek vannak és esetleg elmondhatod a te verziódat, hátha a két verzióból összeraktok egyet, amit mindenki élvez. :)

17/L

Nálunk is így megy. 1 hétre elutazok elzárva mindenféle kommunikációs csatornától, maradnak anyámék, akikkel maximum az időjárásról tudok beszélgetni. Én olvasni szoktam könyveket, így húzom ki, meg felvetek valami olyan témát, ami egy kissé érdekel, pl megkérdezem, hogy milyen régi ez a templom. Erről apám órákat tudna mesélni, választhatok, hogy figyelek-e vagy sem, de addig se unatkozom annyira.

Hiába, a családi nyaralások nagyrészt szörnyűek, de azért a szüleinkkel eljuthatunk olyan helyekre, amit haverokkal nehezen. Ez az egy jó van benne.

Itt nem az a baj, hogy a szüleiddel mész nyaralni szerintem, hanem az, hogy más az elképzelésetek a nyaralásról. Én se élvezném, ha percre pontosan be lenne osztva az időm egy utazás során, és az égész abból állna, hogy végig kell loholni az ismertebb utcákat, templomokat, múzeumokat, meg kocsival fel a hegyre, le a hegyről. Nálam egy egyhetes nyaralás azt jelenti, hogy pihi van, és NÉHÁNY dolgot megnézünk, amit érdemes látni, de abból sincs tragédia, ha valami kimarad, mert nem azért utazunk el, hogy még feszítettebb tempóban kelljen lótni-futni, mintha itthon mondjuk ügyeket intéznénk éppen. Különben is, én inkább csavarogni szeretek az idegen helyeken, ráérősen bámészkodni, felfedezni, megnézni, hogy élnek a helyiek.

Szerintem ne azzal "nyaggasd" a szüleidet, hogy ne kelljen velük menned (bár bevallom, ennyi idősen én se rajongtam a szülőkkel való nyaralásért, volt, hogy inkább otthon maradtam, de visszagondolva már bánom, mert azóta is emlegetnek egy-két dolgot, amiből én így kimaradtam), hanem azt próbáld velük megbeszélni, hogy a nyaralás neked is nyaralás, csináljatok olyan dolgokat is, amit te szeretnél, vagy hogy próbálják egy kicsit lazábbra venni a dolgot, hogy tényleg pihentető legyen a nyaralás. Na meg ha úgyis többen mentek, akkor néha lehet kétfelé válni, kit mi érdekel jobban, pl. a lányok elmennek sétálgatni a városba, a fiúk felmennek a hegyre. Ez csak tipp persze, nem tudom, hogy ki mit szeret csinálni, de ezeket mind meg lehet beszélni egymással.