Mitôl szabad az akarat?

Bonyolult és sokat vitatott filozófiai fogalom.

Amíg a kutatók egyezségre nem jutnak e kérdésben, nyugodtan, de felelősségünk teljes tudatában hozzuk meg döntéseinket, és továbbra is bízzunk benne, hogy minden cselekedetünket valóban saját szabad akaratunk irányítja. :DD

Röviden azért "szabad" a szabad akarat, mert akármit csinálsz, a végső döntés mindig a tied.

Vannak, akik ha olyat csinálnak, amit később szégyellniük kell, akkor azzal védekeznek, hogy "de hát mit tehettem volna, a körülmények foglya voltam". Viszont valójában csak azok az emberek "foglyai" a körülményeknek, akik úgy döntenek, hogy azok lesznek. Ezt hívják úgy, hogy a könnyebb utat választják.

Például, dolgozol egy cégnél, elfogadhatóan keresel, és ha kirúgnának, fogalmad sincs, hogy mi lenne veled, miből tartanád fenn magad (vagy a családod). Egy szép napon a főnököd olyan dologra utasít, amiről belül tudod, hogy erkölcsileg megengedhetetlen. Ekkor kétféle emberként viselkedhetsz. Az egyik fajta emberré akkor válsz, ha ebben a helyzetben a lelkiismeretedet elhallgattatod, és megnyugtatod olyan dolgokkal, mint pl. "de hát mit tehetnék ellene", "ha a főnök mondja, övé a felelősség", "ha kirúgnak, nem lesz mit ennem, úgyhogy muszáj megtennem", "nem is olyan nagy dolog ez, mások is csinálják" stb., és végül úgy döntesz, megteszed, amit belül nem akarsz.

A másik fajta emberként akkor viselkedsz, ha azt mondod, nem érdekel, hogy milyen negatív következményei lesznek ennek a döntésnek az életemre, de nem teszek meg olyat, ami ellen a lelkiismeretem tiltakozik. Akkor sem, ha kényszerítenek, akkor sem, ha félek, mi lesz velem ezután. Nem engedem, hogy a körülményeim uralkodjanak a cselekedeteim fölött - és végül úgy döntesz, hogy nem teszed meg. A munkatársaid árulónak fognak tartani, a munkahelyedről kirúgnak, megszégyenítenek, talán gondoskodnak is róla, hogy lehetőleg máshol se kapj állást a szakmádban, elveszíted az anyagi biztonságodat, sőt talán a családod vagy a szélesebb rokonságod is megvet, amiért az ő anyagi biztonságukat is veszélyezteted ezzel. De legbelül akkor is tudni fogod, hogy győztes vagy, mert egy olyan magasabbrendű törvénynek engedelmeskedtél, amely felülír minden emberi elvárást, és egy olyan igazság lett a tied, amely minden társadalmi megbecsültségnél, státusznál, anyagi gazdagságnál nagyobb.

Ezt jelenti a szabad akarat: minden helyzetben, minden döntésedben a végső szó a tied, mégpedig a lényed legfontosabb, legmagasabb rendű részéé: a szellemedé, amely Istentől származik. Mert azt a magasabb rendű erkölcsi törvényt, aminek engedelmeskedsz vagy amit a magyarázkodásoddal felülírsz, Isten írta a szívedbe, és nem tudod sohasem kitörölni. Ezért a szabad akarattal vele jár a döntés felelőssége is: mert ha hatalmadban áll a jót választani a rossz helyett, és mégis (akármilyen indokkal) a rosszat választod, felelni fogsz érte.

Ugyanígy van az ember életében minden más kísértéssel, minden más döntési helyzettel is. Akármivel próbálja valaki kimagyarázni a helytelen döntéseit (melyekről tudja, hogy helytelenek, csak azt hiszi, hogy az az indok vagy körülmény, ami az ő esetében fennállt, felülírta azok helytelenségét), a végén szembesülnie kell az örök igazsággal: végső soron minden a te döntésed volt.

Azért hadd említsek kivételeket is: igen, vannak emberek, akiknek sokkal korlátozottabb a szabad akaratuk, mert olyasfajta "megszállottság", vagy betegség, vagy fogyatékosság akadályozza őket, ami nyilvánvalóan gátolja őket abban, hogy a döntéseiket szabad akaratukból hozzák meg. Ez esetben természetesen más a helyzet.