Magyar ember lévén, Te min szoktál legtöbbet szomorkodni?

Azt hiszem az én válaszom egy dalszövegben rejlik. Ki ért meg?

Egy összetörő világ

Valamit bele lehet keverni... A víz egy kis tálban tisztává vált, Színek halványultak el lépésről lépésre.

Végül is az emberek erkölcstelenek, Mások által könnyen elszíneződhetnek. Ez a csillag is elszíneződött, Amin ketten együtt élnek. Egyre csak fojtogatják magukat...

Hogyan jellemeznéd az időt, Mikor a fák hűvösen tekintenek A feléjük tornyosuló épületre?

A földet egy véres kéz érintette meg. Mindenféle jóindulat nélkül hervadtak el És haltak meg virágok. Azáltal a kéz által, minek nincs szíve, A jövő bűnök nélkül is halott.

Végül is az emberek erkölcstelenek... Más emberek által könnyen elszíneződhetnek. Ez a csillag is elszíneződött, Amin ketten együtt élnek. Ez egy szétporladó világ...

Ebben a civilizációban Milyen életet látsz magad előtt? Olyat, amilyet mi akartunk? Ebben az önző, egosita harcban Nem az emberek ontották vérüket, Sokkal inkább a bolygó könnyeit. A Föld billiónyi évvel ezelőtt született. Ha azt nézzük, az idő hányadában A mi létezésünk mindössze pár másodperc. Nem segédkeztünk a bolygó talpraállásában; Nem úgy éltünk, hogy azzal segíthessük a Földet.

[...]

(Girugämesh -Kowarete iku Sekai)