Mi ez a baromság amit a mai fiatalok és már a szüleim is majmolnak?
Mármint az,hogy bulizni kell meg ha nincs csajod,b.uzi vagy.
Nem szoktam így beszélni,de ez a kettő dolog az,ami a legjobban felidegesít.Régen is buliztak,elismerem,de főleg nem ilyen részegen ahogy ma szokás és az se volt baj ha húsz évesen valakinek még nincs barátnője.
Ma már mindenkit kibeszélnek és lenéznek aki nem felel meg a hülye divatnak.
És már a szüleim is ezzel jönnek,hogy miért nem megyek bulizni,szórakozni.Már százszor elmondtam nekik,hogy az engem(hogy úgy mondjam,mert ez a legjobb kifejezés rá) bazira nem izgat.Egy bulin általában tuc tuc számok mennek,amiket ki nem állhatok,és még erre kelljen riszálnom magam?Régebben a bálokon (mert amikor nem volt tuc tuc zene akkor ilyenekre jártak az emberek) meg nép zene volt meg különböző zenekarokat hívtak meg,na én azt se szeretem.Nem sokszor jártam buliba,talán ötször és egyszer se szerettem.Őszinte leszek,ajánlották nekem azt is hogy úgy lazuljak el,hogy iszok.Na ittam is egy alkalommal,lassanként emeltem a dózist míg végül el kezdtem táncolni,de majdnem elestem.A buli végén pedig bűntudatot éreztem,hogy hülyét csináltam magamból,amiért ittam és kidőlve táncikáltam.Ez így nem mehet tovább - mondtam.Szóval piálva sem bulizok.A piálás amúgy sem az én szívem csücske.Koncertre is elmentem de ott sem éreztem különösen jól magam.Azt is mondtam a szüleimnek,hogy a diszkókba vannak a legaljább emberek,drogokat is árulnak,szóval ne gondolják,hogy olyan szép és jó minden mint falun(mert ők falusiak,de most városon lakunk).A másik,hogy gyakran előhozzák ezt a témát és még a többi fiatalt istenítik hogy az jár bulizni,én meg itthon ülök.Nekem cseppet sem hiányzik az a szórakozás amikor lötyögtetni kell magam egy folyamatosan ismétlődő ritmusra vagy ördögvillát mutogatni és a kezemet emelgetni.Én inkább csendben meghallgatok egy zenét otthon,a saját készülékemen.
A családi kapcsolatba azért se írtam,ott ugyanis ugyanazzal a szöveggel jönnének mint a szüleim.
Remélem,hogy itt a névhez méltóan kultúráltan meg tudjátok mondani amit akartok.
Néha engem is szivatnak.. mondd meg nekik világosan, hogy te köszönöd, de nem kérsz belőle... mást igazából nem nagyon tehetsz, minthogy lesz*rod azokat a véleményeket, amik nem tudnak nyomós indokot felhozni..
És kedves válaszoló, nem igaz, hogy ez nem élet... Nagyon el vagy tévedve a fogalmakkal..
"Azért antiszoc, mert nem szereti, ha 50-en megfogdossák egy este, ráizzadnak, hülye dumákkal akarják felszedni, sz*r a zene, stb? "
Nem egy bejegyzést olvastunk, kedves bátyám.
Amit én olvastam az az, hogy az illető nem szeret társaságba járni, a társasági érintkezés megszokott formáit idegennek érzi. A szülei (akik nyilván féltik, mert szeretik) lökdösik már, hogy kicsit belecsöppenjen az életbe, mert különben nem sok jót ígér neki hosszú távon. Ez eléggé antiszociális viselkedés. Lehet vele együtt érezni, meg biztatni, de inkább szakember segítségét kérném a kérdező helyében.
Utolsónak igaza van. Nem kell minden este üvöltve bulizni, de ha beül valahova sörözni, vagy borozni, semmi baja sem lesz. Az alkohol a kultúránk része. Nem kell ilyen nagyképű dumát nyomni arról, ki a mély gondolkodású, filozófikus ember, és ki az a gyökér, aki szórakozásnak tekint egy bulizást. Simán elképzelhető, hogy a kérdezőnek semmi baja, és számára tökéletesen kielégítő szórakozás egy hangverseny, de akkor örömmel kéne élnie, hasonszőrű barátok és társ mellett. Szerintem a kérdező inkább frusztrált, szeretne bulizni, csak nem mer, mert retteg az emberektől, vagy az olyan gátlástalan, őszinte dolgoktól, mint a tánc. Egyszerűen csak unalmas az élete. Tehát nem boldog, nem ok nélkül cseszegetik a szülei. Ez az élet (külső szemlélőnek) szánalmas.
A gyengébbek kedvéért elmondom, hogy alul a kezek a válasz hasznosságát hivatottak értékelni, nem azt, kedvére van-e az olvasónak.
"Szerintem a kérdező inkább frusztrált, szeretne bulizni, csak nem mer, mert retteg az emberektől, vagy az olyan gátlástalan, őszinte dolgoktól, mint a tánc. Egyszerűen csak unalmas az élete. Tehát nem boldog, nem ok nélkül cseszegetik a szülei."
Ez úgy hülyeség,ahogy van.Semmi vágyam nincs a bulizásra és nem rettegek az emberektől.Nem unalmas az életem,mert gyakran olvasok.Tökéletesen lehet szórakozni egyedül is,itt van az internet is,onnan mindent meg lehet lesni,hogy úgy mondjam.És tökéletesen boldog vagyok így is,csak utálom,hogy már a szüleim se hagynak békén.
"Nekem aztán édesmindegy, de nem úgy hangzott a kérdésed, mintha egy tökéletesen boldog ember kérdezne valami."
Hát csak a fennakadásom miatt tűnik úgy hogy nem boldog.A bulizással kapcsolatban "nem boldog",de nem is csoda,mivel semmi örömöt nem nyújt és nem is vágyok rá,se nem hiányzik.
Nem egy bejegyzést olvastunk, kedves bátyám.
Amit én olvastam az az, hogy az illető nem szeret társaságba járni, a társasági érintkezés megszokott formáit idegennek érzi. A szülei (akik nyilván féltik, mert szeretik) lökdösik már, hogy kicsit belecsöppenjen az életbe, mert különben nem sok jót ígér neki hosszú távon.
A) Nem vagyok a bátyád.
B) Nem tudjuk, hogy a szülei szerint a társaság szó mit jelent. Nekem a barátaim a társaságom, de a szülei egyértelműen a bulizásra utalnak, és nem arra, hogy járjon többet össze a barátaival (ami lehet kirándulás, sátrazás, biciklitúra, stb).
"Szerintem a kérdező inkább frusztrált, szeretne bulizni, csak nem mer, mert retteg az emberektől, vagy az olyan gátlástalan, őszinte dolgoktól, mint a tánc. Egyszerűen csak unalmas az élete. Tehát nem boldog, nem ok nélkül cseszegetik a szülei. Ez az élet (külső szemlélőnek) szánalmas."
Nem. A kérdezőt az zavarja, hogy b*szogatják az ősei. Nem tudom, te voltál-e már úgy, hogy v.ki 50-szer egymás után olyan dologgal traktált, ami téged nem érdekelt. Na ez pontosan ugyanilyen. Jó példák rá a telefonos értékesítők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!