Miben kellene változnom? Teljesen tanácstalan vagyok.
Elnézést, ha nem teljesen jó kategóriába írom a kérdésem.
Sajnos távol élek a családomtól, 200 km-re. Ritkán tudok hazautazni. Nagyon nehéz szakra járok, sok időmet leköti a tanulás.Emellett mindig próbáltam kedves lenni az emberekkel, segítettem, ahol tudtam. Igényes vagyok a környezetemre és a külsőmre is. Ha van szabadidőm, szívesen járok szórakozni. Mégis, ahogy telik az idő, egyre kevesebb a barátom. Nagyon nehezen viselem. Odáig mindenki eljut, hogy kedves lány vagyok, és sokan kérnek tőlem segítséget különböző ügyekben, de a "barátság" csak addig tart, amíg szükségük van rám. Ha szeretnék valakivel beülni egy kávéra, vagy sétálni egyet, esetleg megnézni egy filmet, senki nem ér rám, mert a barátjával van, vagy rohan haza családjához. Rengeteget vagyok egyedül. A párommal is voltak gondok mostanában, most úgy tűnik, helyre jött a kapcsolatunk. Igazság szerint nem tudom hogy sajnálatból van-e velem, vagy tényleg túllendültünk a dolgon, ugyanis tudja, hogy csak ő van nekem, és hogy mostanában már öngyilkos gondolataim vannak. A gond valószínűleg az is, hogy hiába vagyunk rég együtt, ő még több szabadságot igényelne, neki pörgős élete van, én pedig csak rá számíthatok. Ha ő nem lenne, nem tudom mi volna velem. De lassan akkor is rosszul érzem magam amikor ő velem van, mert érzem, hogy nem normális dolog, hogy az emberi kapcsolataim csak eddig terjednek ki.
Van egy lakótársam, vele sem jó a kapcsolatom. Folyton idős, házas férfiakat cipel haza, és csak addig jut a beszélgetésben, hogy kinek mekkora farka van. Sajnos a környezetem nagy része eddig jut az érzelmi intelligenciában. Én vagyok túl válogatós, vagy az emberek tényleg ennyire semmirevalók mostanában? Hol rontom el? Voltak emberek akiknek rengeteget segítettem , hónapokon, éveken át, mióta nincs rám szükség, még neten sem dobnak egy levelet sem soha, hogy mi van velem... Komoly kritikákat szeretnék kapni, hogyan léphetnék ki ebből a helyzetből. Ha ismerősöket kérdezek, mindenki csak annyit mond hogy rossz emberekkel barátkozom, vagy hogy ő személy szerint azért nem foglalkozik velem mert van párja stb., de kedvel mert aranyos lány vagyok... Ilyen valahogy még sincs szerintem.
válasza:Kb így vagyok én is, mint Te. Mintha én írtam volna, csak a családom és köztem lévő táv nem 200 hanem 130km. Hozzátenném azt is, hogy néha bunkók is az emberek velem észre sem véve magukat, de mikor én vagyok az (nem szándékosan), mert fáradtabb vagyok vagy valaki felbosszantott akármi akkor meg hetekig azt kell hallgatnom, mekkora egy seggf.j vagyok. De persze ha kell valami rögtön megtalálnak!
Hány éves vagy és merre laksz?
23/L
válasza: válasza:Rettenetesen nehéz olyan kapcsolatot kiépíteni, ahol szinte feloldódhatsz, elmondhatsz minden gondolatodat, azonos az érdeklődésetek, és azonos a véleményetek. Azt szokták mondani, minél különb vagy a környezetedtől, annál magányosabb vagy. Esetleg sokan félnek az ilyen embertől, mert érzik, hogy mennyivel különbek náluk. /Én egy érettségi találkozón tudtam meg, hogy a srác, akibe reménytelenül szerelmes voltam, nem mert hozzám közeledni, mert úgy gondolta, hogy felelne ő meg nekem, aki annyira okos, precíz, pontos vagyok, és olyan éretten gondolkodom. Képzeld el, mit éreztem, mikor ezt megtudtam!:) /
Ha feljársz a különböző fórumokra, elkeseredhetsz, hogyan nyilatkoznak meg egyes emberek. Ilyenekkel nem is éreznéd jól magad, mert lefelé húznának.
A pároddal kapcsolatban én is azt mondom, mint az előző válaszoló: bármennyire fáj, szorongató, de adj neki szabadságot!Ha feltöltődik, jobb kedvvel tér vissza hozzád, akkor valóban kellesz neki.
A lakótársad meg kritikán aluli. Én váltanék, a sját nyugalmam érdekében. Bár ha meg nem lesz lakótársad, még magányosabb leszel. Lehet kifognál egy olyan lányt, akinek párja van és négyesben csinálhatnátok programokat. Nem a barátok száma a fontos, hanem a minősége.
Hidd el viszont, hogy az ember sokat gondol a barátaira, de cselekvésre nehezen szánja rá magát, hogy felhívja, felkeresse, vagy "nem akarok terhedre lenni"
Talán tudtál kihámozni valamit abból, amit mondani szerettem volna.
válasza:Akkor én kicsit téged "boncolgatnálak". Az nyilvánvaló, hogy elég érzékeny lelkületű vagy, és szükséged van arra, hogy mélyebb témákról tudj valakivel beszélni. Én ugyanígy vagyok, hozzáteszem, de sajnos amíg nem találok olyan baráti kört, amiben tökéletesen érzem magam, addig marad a sima haveri kör. Neked is ezt javaslom, hogy azért legalább annyi visszaigazolásod legyen, hogy jó társaság vagy.
Szerintem az lehet a baj, hogy túl hamar túl közel akarsz kerülni az emberekhez, túl gyorsan tárod fel a problémáid, és így úgy tűnhet, hogy sokat panaszkodsz (akár arról, hogy milyen a szobatársad, a kapcsolatod, a "barátaid", a szakod). Én pl ezen úgy lendültem túl, hogy már inkább nem is mondok senkinek semmit, hanem elviccelek mindent, mivel komoly dolgokról úgysem lehet beszélni. Megbíznak bennem amúgy, elég sokmindent elmesélnek, de én csak néha beszélek magamról. Mondjuk az én barátom meghallgat általában. Ő is olyan mint a te párod, hogy nagyon nem bírja a kötöttséget, 2-3 óra után már beül a gép elé, hogy kikapcsoljon egy kicsit. Mostanában bulizni is jár, de nem csinálok ebből problémát, az ő dolga, hogy hova akar menni. Bár általában hív engem is, és megyek is, de azért az ő haverjainak sem tudok teljesen megnyílni.
Szerintem kereshetnél valami hobbit, ami nem vesz el sok időt, de mégis hasonló érdeklődésű embereket ismerhetnél meg.
Köszönöm a válaszokat, nagyon jó meglátások. Azzal nem értek egyet egyedül, hogy túl hamar panaszkodok. Általában fél-1 év haveri kapcsolatnak el kell telnie ahhoz, hogy megbízzak egy emberben. Az viszont tény, hogy mostanában nem túl sok vidám dolog fakad belőlem. A páromat hagyom, nem akarom elveszíteni semmiképp, nagyon szeretem, és tőle megkapom a pozitív visszacsatolást is.
Jó ötlet hogy keressek valami hobbit és ismerkedjek ott, ezen már én is gondolkoztam :) Vizsgaidőszak után lesz rá időm. Dolgozni is fogok a nyáron, gondolom, ott is sok új ismerősöm lesz. Csak az a gond, hogy lassan már félek új kapcsolatokat kiépíteni, mert tartok attól, hogy mind olyan semmirevaló lesz, mint az eddigiek. A lakótársam csak egy a sok közül, én körbenézek és ezt látom kb. mindenhol. Szóval az ilyen emberekkel én nem is akarok jóban lenni... Akikkel szeretnék barátkozni, azokat keresem elég gyakran, csak sosem érnek rá... Inkább emiatt a rész miatt érzem, hogy van velem valami.
Fiúk elég gyakran közelednek, de ha megtudják hogy barátom van, akkor már nem vagyok számukra érdekes, mint ember.
A szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom, csak sajnos a nagy táv miatt nem tudnak igazi támasz lenni.
Egyébként szegedi vagyok, 23 éves.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!