Mi a véleményetek erről a versről?
Máma
Fáj a szívem máma
Mintha satuba fogták volna
Lomhán, lassan nehézkesen dobban
A szerelem mi megbénította.
A fejem zúg, ajkam remeg
S egyre csak egy nevet rebeg
Rajtad kívül máson nem jár az eszem
Téged látlak, ha behunyom szemem
Beléd szerettem gyönyörű lányka
Szívem kedves virágszála
Megbabonáztál szépségeddel
Lenyűgöztél éles eszeddel!
Ha tudnád, ha egy percre is
Mikor meglátlak, mit érzek s
Mosolyodban látom magam szépnek
Nélküled értelmetlen, hogy élek!
Szeretlek téged!
Ha kell ezer is megvallom néked
A Sztüxön is át kelnék érted!
Nincs, mi eltántorít tőled!
De az idő könyörtelenül száll
Meg sohasem áll.
S félek, ha elmész, nem marad más
Csak a tengernyi emlék, kosza látomás
Nem akarlak elveszíteni!
Nem tudnám hiányod elviselni!
Téged lehetetlen pótolni
Nélküled nem vagyok semmi!
Azonban ha mégis elvesztenélek
Csak annyit remélek s kérek
Ha felidézed emlékem, bűneim ellenére
Emlekézz mindig a jóra s szépre!
Bizony-kemény gyakorlással az előzőleg vázolt státust tudod elérni, ami nem baj, mert annyi más területe van az életnek, amiben kiváló lehetsz.
Mondom ezt jóindulattal, mert a "versből" látszik, hogy jó ember lehetsz.
De a saját érdekedben kérlek, ne add oda senkinek!
Ha a barátnőd el akar hagyni, vagy lebegteti a témát, rúgd ki te, és keress egy olyan leányt, aki értékelni és szeretni tud.
De egy ilyen vers nagyon megterhelhet még egy jó kapcsolatot is, mint minden olyan helyzet, amikor "futsz a szekér után".
Köszönöm a választ!
Azért vannak ennél szerintem jobban sikerült "műveim" is,úgy látszik a szerelmi költészethez "fel kell nőnöm".Van egy másik versem is amit ez a lány ihletett,az nem ennyire "sablonos" de ezek után nem merem ki tenni...
Bevallom reménytelenségemben gondolkodtam,hogy eme irományom és a másikat megmutatom neki,de aztán el vetettem...Csak kíváncsiságból,mi olyan "szörnyű" benne,hogy azt írjátok,nem örülnétek,ha ilyet kapnátok és ne mutassam meg senkinek?Értem,hogy versnek ócskácska,de a benne lévő gondolatok is?
Értem amit írtál,s csomó dologban igazat is adok neked!Talán kell még egy kis idő,megtalálni a saját hangomat...
De fel adni semmiképp sem szeretném!Hisz Ady is a második kötetével vált ismerté!Talán van még számomra remény és ha nem is leszek egy Ady,talán valaki akinek ha kevesen is,de "művészetét" fogják élvezni...
Gyakoroljunk... mondjuk én, fiatal gyerek, szerelmes... verset írok. A szituáció valós, a vers tényleg megíródott, igaz, pár évtizede...
Először a dallam: tadadada, tadadada, tadadada, tadada...
Este van, ablakon kinéz. Ezt látja:
"Ezer apró gyertyatartó villogott a Hold alatt..."
Énekeld magadban tovább...
Folytatom. Úgy volt, hogy álltam kamaszfejjel éjjel az ablaknál és a nőre gondoltam. A következő sor:
"S a felhők rojtos köpenyéből harmatkönnyű könny fakadt"
Itt már van egy kis kamaszság, felnőtt fejjel már nem írnék ilyent, a felhők rojtos köpenye jó, de könny... na, az kicsit sok... de itt még elmegy. És tartjuk tovább a dallamot, amit az előbb dudorásztunk... Az alatt, meg a fakadt egész tiszta rím, nem üti egymást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!