Mit lehet tenni, hogy ha alapból nem vagyok szimpatikus az embereknek a munkahelyeimen?

Az első válaszoló jókat írt!

A hétköznapi életben is előfordul veled, hogy unszimpatikusnak tartanak?

Nem tudom, szoktál e, de mosolyogj sokat! A vidám emberek szimpatikusabbak.

A kinézeteden tudsz változtatni, pl. diszkrét sminkkel,

de kevés, ha a kisugárzásod nincs meg: mosolyogj sokat.

A boldog emberek mindig szimpatikusak. ;):)

Ha jól értem, 7 évig egy cégnél voltál. Az azért nem kis idő.

Megkérdezhetem, hogy milyen munkaterületen dolgozol? Fontos, hogy ahhoz megfelelő legyen a viselkedésed.

Ha ilyen körülmények között nem érzed jól magadat esetleg szakma- vagy szakterületváltáson még nem gondolkodtál?

"Amiről azt gondolod, hogy mások gondolják rólad, azt valójában te gondolod saját magadról."

Nem lehet, hogy csak bebeszéled? Úgy értem, attól, hogy te azt hiszed, nem vagy szimpi másoknak, nem biztos, hogy így van. Csak kevés az önbizalmad, és folyamatosan azt látod, hogy összesúgnak a hátad mögött, kiröhögnek, stb.

Próbáltál már ezekkel az emberekkel beszélni? Kérdezd meg tőlük, hogy mit gondolnak rólad/mi a véleményük, v. miért viselkednek veled ellenségesen (ha ez is fennáll).

És nem akarok itt bölcsességeket felsorolni, de amíg magadat nem tudod elfogadni, addig másokat sem fogsz tudni.

Hát azért a párod se lehet semmi ezzel a palacsintasütős szöveggel - szép kis biztatás!

Nézd, ha kiszúrnak az emberek, hogy nem vagy nekik szimpi, akármit csinálhatsz. Én a volt munkahelyen kiemelkedően végeztem a munkámat, mégis egy betegségemet kihasználva undorító módon kipiszkáltak. A főnökök a teljesítményemre való tekintettel elfogadták, hogy velem nem lehet akármit csinálni és én igenis udvariasan, de határozottan megmondom, ha valamivel nem értek egyet. A kollégák piszkáltak ki, mert próbáltam nekik elmagyarázni, hogy nem csak lábtörlőként lehet megtartani a munkahelyünket - én voltam rá az élő példa. Másik ok, amiért utáltak és kinéztek, az az volt, hogy én munka mellett írtam a doktorimat - nehogymár valaki ne érje be annyival, mint ők! Ja meg nem vettem részt a munkahelyi pletykákban, mert nekem nem ez a szórakozás. Nem tetszhetett még nekik, hogy csinosan, de a szokványostól eltérően öltözködök - de érted, ha nem vagy szimpi, akkor már mindenbe belekötnek, így megy ez...

Anyukám meg a másik véglet, kb. mint Te, túl szerény, mert csórók vagyunk, és úgy érzi, égő, hogy nem tud a jól kereső férjről meg az épülő házról folyó beszélgetésekbe hasonló dolgokkal beszállni. Emiatt nincsenek barátai a munkahelyén, és majdnem kipiszkálták - nagyon büszke voltam rá, hogy akkor egyszer a arkára állt,kinyitotta a száját és nem hagyta magát! Persze mert nem tudna máshol elhelyezkedni, na de akkor is, megcsinálta, és több megbecsülést vívott ki magának... De azért most se mondható, hogy jól érezné ott magát, amit nagyon sajnálok :(

Én úgy oldottam meg a dolgot, hogy fél éve itthon dolgozom, kreatívabb is ez a munka, és nem kell mindne hülyét elviselnem! :) Te is megpróbálhatnmád, ha van rá lehetőséged!