Miből lelhetnék bátorságot, vagy mi is ez most valójában velem?

Sziasztok.

Először is 18 éves fiú vagyok. Ma történt velem egy olyan, hogy egy bevásárló központba voltunk a barátnőmmel és pár osztálytársával és egy ismerősöm is ott volt, akivel mellesleg nem csípjük egymást, és kérdezte, hogy a csajom-e. (és így a barátnőmre nézett) Én válaszoltam neki hogy: Igen... Miért?? És erre elkezdett ágaskodni, hogy ő normálisan kérdezte, mondtam erre hogy én meg normálisan mondtam. (egyáltalán nem mondtam flegmán) És ilyenkor mindig előjön bennem egy úgy nevezett félelem, amit hogy őszinte legyek nem tudok hova tenni. Nagyon tanácstalan vagyok.

Úgy vagyok vele, hogy ha verekedésre kerül a sor, ami történt is már 1-szer 2-szer, hogy elkezd remegni a kezem/lábam és amikor éppen ütnék akkor mint hogy ha kiszált volna az erő a kezemből. De ez a fúrcsa benne, hogy csak olyanokkal van ez akit ismerek. Pl.: Ha egy idegen kötne belém annak mindenféle idegeskedés nélkül nekiugranék és szó szerint olyan düh jönne belém, hogy meg is tudnám ölni.

Meg a mai eset után kicsit tartok, hogy mi lesz mivel az az emberke tudja, hogy hova járok iskolába, hogy hol lakom, meg a nevem, meg minden ilyen dolgot. Az igaz, hogy a buszon is láttuk egyást meg a buszmegállóba de akkor nem szólt semmit, de lehetséges hogy pl. holnap már belém fog kötni. Vagy én ezt csak beképzelem magamnak? (sajnos mindig előfördul, hogy különféle dolgokat képzelek be)

És azt szeretném megkérdezni, hogy A FENITEK(amiket leírtam) miért van velem? Normális válaszokat kérnék. Köszönöm előre is.:)