Szerintetek van abban igazság, hogyha valakinek nincs "normális" családja, tehát nem látja a pozitív példát, akkor ő maga sem lesz képes hosszútávú, boldog párkapcsolatot kialakítani?

Az én családom nem egy konvencionális család volt. Apa író, művészlélek, diplomás csavargó:-) Anya dolgozó nő, nagyon fiatalon nagyon jó helyeken dolgozott (vendéglátás) nagyon jól keresett. Mi kulcsos gyerekekként nőttünk fel, anya dolgozott, apa valami kocsmában világmegváltott, volt egy bejárónőnk aki néha csinált nekünk tejbegrízt. Jó volt. Kutya nem nézett ránk, senki nem kérdezte a házit, meg is buktunk annak rendje és módja szerint. Apa meghalt, nem bírta a világot elviselni, kinyírta magát:/ Anya nem bírt 2 eleven kölyökkel, nővérem rosszabb volt mint 7 fiú, én sem voltam angyal lány, de legalább nem volt 16 évesen abortuszom. Gimiből kivágtak, otthon senki nem tudta, mert senki nem kérdezte én meg minek mondjam. Anyám hajtotta a pénzt, fizetni a számlákat, a panel rezsijét, a kocsit..alig láttuk.

Én tudom, hogy rossz a példa előttem. Nem szeretném ezt követni, nem szeretnék így élni,nem szeretném úgy végezni ahogy apám,sem úgy ahogy szegény anyukám, nem szeretnék olyan életet élni amilyet ők éltek.

Szóval a kérdésre a válasz, ha TUDOD, hogy mi az amit szeretnél, akkor tisztában avgy azzal is, hogy mi az amit NEM szeretnél, és máris tudsz változtatni, máris tudsz másmilyen életet élni. Nem kell példának venni a rosszat.

A rossz példa: apám. A jó példa szeretnék én lenni, bár annak idején ő is megfogadta, hogy majd mindent másképp csinál, mint az ő szülei...

Ahogy tudtam, kitörtem abból a környezetből, és próbálok fleépíteni egy normális életet. Hogy lehet-e belőlem a kérdésedre ellenpélda, majd az idő eldönti...

Ez egy pszichológiai mítosz.

A rossz kapcsolatteremtó és -fenntartó képesség általában a gyerekkorban szerzet tapasztalatokra épített emberekbe vetett bizalomhiány okozza.

Ha a gyerek szülei alkoholisták, agresszívak, anyagilag nem elég támogatóak, nem figyelnek a gyerekre, akkor a gyerek nem lesz képes bízni a szüleiben és később a párkapcsolatokban a partnerre sem lesz képes úgy nézni, mint egy megbízható társra.

Azt viszont általában igyekeznek elkerülni a gyerekek hogy olyanná váljanak mint a szüleik akik helytelen életmódot folytattak.

Ha csak az egyik szülő iszákos és/vagy agresszív akkor attól függ a dolog végkimenetele hogy a gyerekkel egyező vagy ellentétes nemű az a szülő.

Ha a gyerek fiú és az apja egy alkoholista állat akkor arra fog törekedni hogy jó férjként szolgáljon felnőtt korában. Ennek is vannak negatív vonzatai. Túlságosan ragaszkodó és idealista felnőtt válhat belőle és nem ismeri fel ha valami teljesen más miatt romlik el a házasság és nem akarja belátni hogy másképp de az ő házassága is tönkrement. Konfliktuskerülő lehet az illető.

Ha a gyerek lány, felnőttként valószínűleg félni fog attól hogy ő is rosszul választ és tönkremegy a házasság. Túl magas elvárásokat állít, később házsártos, féltékeny feleség válhat belőle és ez teheti tönkre a párkapcsolatot, ami csak növeli benne a "minden férfi disznó" érzést és a következőnél még ennél is jobban fog ügyelni rá hogy nehogy melléfogjon. Általában az ilyen nőknek van papucsférjük vagy válnak törtető karrieristává és nem törődnek a család megteremtésével.

Nem hiszek benne, bár biztos rá lehet húzni pár emberre.

Apám alkesz, anyám se volt jobb, ő már elhunyt. Soha nem házasodtak össze, anyám lelépett a férjétől, apámmal összejött, lettem én és együtt voltak halála napjáig, megcsalásokkal tarkítva.

Ennek ellenére 6 éves a kapcsolatom, hamarosan házasodunk és baba is lesz.