Normális dolog tinikorban hogy néha az jut eszembe hogy minek kellett megszületnem? L/14

Persze. bátyámnak még manapság is eszébe jut...26 éves :/

Ha az emberrel rossz dolgok történnek és mélyponton van sokszor kívánja, bár ne is létezne, bár vissza lehetne mindent fordítani. De az igazság az, hogy ezek a rossz dolgok azért történnek velünk mert rászolgáltunk. Tanulunk belőlük, hogy legközelebb ne esünk ugyanebbe a csapdába. Mindig azt kell nézni, hogy mi az ami ebből hasznos lehet a későbbi életünkre nézve.

Szal, tudom, könnyű mondani, de vegyél erőt magadon és próbáld meg a jó oldaláról nézni a dolgokat.

goth divat?:D

Szerintem ilyen gondolatok mindenkinek eszébe jutnak.Aztán rájössz,hogy nem csak a rossz van és jó,hogy létezel.

Ha vallásos világképed lenne, akkor ilyesmi nem jutna eszedbe. Én a magam felfogását tudom neked mondani, de ha keresztyének is hozzászólnak, azt is érdemes átgondolni.

Szerintem nem egyszerűen arról van szó, hogy a szülők szeretve, vagy akár csak megkívánva egymást összehoznak egy új életet. A lelkek, akik az úgynevezett köztes létben vannak, meg akarnak születni, inkarnálódni akarnak, vagyis testben létezni. Ehhez nekik szükségük van egy testre. A szüleid adtak egy lehetőséget, és te magad voltál az, aki őket választotta, és velük azt a testet, aki az ő gyerekük. Vagyis te magadat. Neked fontos dolgod van itt a földön. Elsősorban magadat kell kifejleszteni jobbá és egyre jobbá, tökéletesebbé tenni. ez a lényege az inkarnációnak. Haladni kell a tökéletesség felé. a tökéletesség azt jelenti, hogy az összes negatív tulajdonságot ki kell irtani magadból. A cél, hogy egyetlen tulajdonságunk legyen, ez pedig az Egységtudat. Vagyis annak a tudatosítása, hogy Mind Egyek Vagyunk.Egyek vagyunk egymással, és Istennel. Ezt kell megtanulni, ez az élet célja.

Amikor én 14 voltam háború volt, és átlag utaztam. Hiányoztak a szüleim, és nem volt ki ellen lázadnom.

Néhányszor a Tisza-hídon elgondolkodtam, mi lenne ha...

De aztán tanulásba fojtottam a bánatom.