Normális ez? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Sziasztok! 16 éves lány vagyok, aki nem arról híres, hogy egy társasági ember. Tudom az okait is ennek: kövér vagyok,nem tartom magamat szépnek sem,emiatt nem akarok kimenni emberek közé,csak ha nagyon muszáj,márpedig néha nagyon muszáj. Szórakozni soha nem voltam, annak ellenére, hogy 16 éves vagyok. Korombeli lányok szerint nem vagyok normális. Az ő véleményük nem nagyon tud érdekelni.De van egy hatalmas probléma,amit én látok és érzek. Mert nem tartom normálisnak, hogy ennyi idős létemre még egy korombeli fiú sem közeledett,még nem írt/mondott nekem senki olyat, hogy csinos vagyok és szép( jó,ebben az is közrejátszik, hogy nem vagyok az,de úgy hiányzik ez...),soha senki nem volt hajlandó csak úgy mellém állni,mert undorodnak tőlem,vagy nem tudom.....Soha senki nem akarta még a kezemet sem megfogni,soha nem kaptam egy mosolyt egy sráctól, más lányok pedig már nagyon boldogok a párjukkal ilyen korban. Nagyon ciki az, hogy nekem még nem volt barátom,hogy senki nem akar rám úgy nézni,ahogy egy fiú a lányra szokott? Nem tartom még annyira vészesnek a helyzetet,mert elvégre nem a harmadik X-en vagyok túl,de valamiért mégis kellemetlen.Olyan rossz....sokszor úgy beleélem magam a dolgokba,elképzelem, hogy milyen az amikor valaki átölel és egyszerűen mindent félreteszek arra a pillanatra és egyszerűen csak élvezem, hogy ott van ő és én.....pedig semmi alapja nincs,mert még ilyet nem éltem át....Lehet meghibbantam,de olvastam egy cikket a minap neten,ahol a terhességről volt szó,részletesen minden kellemes és picit kellemetlen percéről is....úgy vágyom erre is...nem tudom miért....szeretnék anyuka lenni, csak nem látom annak valószínűségét, hogy valaki azzá tegyen. Lehet beképzelem csak. Szerintetek eljön majd az az ember akire vágyom és aki így hiányzik, pedig nem is ismerem? Tehetek valamit esetleg,vagy csak várjam türelmesen?