Mért csúfolódik mindenki azon, hogy "mire gondolt a költő"?
válasza: válasza:Itt nem a verselemzésről van szó, mert azt persze lehet, és tényleg értelmes dolgok lehetnek belőle. Azonban azt sose fogjuk tudni megmondani, hogy egy vers írása közben mire gondolt valaki. Lehet, hogy az egészet iróniából írta, valakit éppen kifiguráz stb. Lehet, hogy 100 verséből 99-ben nem, de nem lehet tudni, hogy éppen melyikben igen. Szóval ezért nem szeretik, ha ezt a szófordulatot használják. Lehet helyette pl. azt, hogy "nekem ez a vers azt jelentette/mondta", "én ezt a verset úgy értelmztem, hogy", stb.
Egyébként erre van egy anekdota, ami valahogy így szól:
Arany János versét elemezték egyszer, és azt mondták, hogy a költő így és így gondolta. Mire Arany:
- Gondolta a fene.
válasza:"Azonban azt sose fogjuk tudni megmondani, hogy egy vers írása közben mire gondolt valaki. Lehet, hogy az egészet iróniából írta, valakit éppen kifiguráz stb. Lehet, hogy 100 verséből 99-ben nem, de nem lehet tudni, hogy éppen melyikben igen. Szóval ezért nem szeretik, ha ezt a szófordulatot használják."
Ha egy költő jó, akkor is igenis éreznie kell az olvasónak, hogy az irónia az irónia, hogy a düh az düh, stb. Hogy KÖZBEN arra gondolt-e, hogy paprikás krumplit egyen-e, vagy sóskát, az valóban irreleváns, de nem is erre kíváncsiak a tanárok, hanem, hogy a VERS ALAPJÁN mire gondolt. A költő azt akarja, hogy azt hidd, azt gondolta, amit leírt, az hogy közben a kutyájára gondolt, a magánügye, de a tanárok nem is azt akarják, hogy gondolatolvasó légy, akár használják azt, hogy "mire gondolt a költő?", akár nem, hanem, hogy a vers mit mond.
Bizonyos keretek közt a versek szubjektívek, és minden embernek mást mondanak, de ez csak bizonyos szintig igaz, mert azért valami oda van írva.
Pl. egy versben ha Kiss Béla költő ír egy metaforát, akkor az lehet, hogy téged másra emlékeztet, hogy szerinted ez romantikusabb, mások szerint nem a halálra gondolt, csak szó szerint az őszre, vagy egy súlyos betegségre, de azért viszonylag kevesen gondolhatnak elefántra.
Szerintem azok mondják, hogy az irodalom azt várja el, hogy emberek fejébe lássunk, akik nem hajlandóak értelmezni egy verset. Aláírom, hogy vannak rossz magyartanárok. De a verselemzés magában nem hülyeség, csak azért, mert rossza tanárod, mint ahogy a másodfokú egyenlet megoldóképlete sem téves, csak azért, mert nekem nem jön ki.
válasza:Arany János Tompa Mihályról olvasott kritikát.
Tehát hogy Aranynak szemébe ötlött a Budapesti Szemle 1878-ik évfolyamának szeptemberi-októberi füzetében Tolnai Lajos Tompa Mihály költészete című tanulmánya, illetve abban a következő mondat: „Tompa úgy tett, mint Arany, kiről szépen írja Erdélyi, megvárta az időjárást, míg hozzá föláradt a víz, hogy elbocsáthassa csónakát.” Arany pedig azt a megjegyzést fűzte a folyóirat-példány szélére: „Várt a f... valamit.” Úgy tetszik, ebből a szerény, kipontozott f...-ből kelt ki az a tojás, amely olyannyira ízletes tápláléknak számított és számít a (főként) írói közvélekedés számára.
válasza:"akik tényleg jók irodalomból egymástól függetlenül ugyanazt fogják mondani egy versről"
Akkor vagy mégsem jók irodalomból, vagy a vers gyenge. Olyan nincs, hogy két embernek ugyanazt mondja egy vers, hacsak nem megjátsszák.
válasza:Már elnézést kérek, de a vers is közlés. Nem olyan, mint a köznapi beszéd, de az a versíró (költő), aki nem kíván semmit közölni, az ne írjon semmit, mert amit ír, az biztosan nem vers lesz.
A verseknek is van közölnivalójuk, és sokszor nem is egy, hanem egymásra rétegzetten több is, sőt, az is igaz, hogy a versíró szándékától eltérő jelentést is hordozhat valamelyik olvasó számára, ekkor valóban előáll a "gondolta a fene" jelenség (ha visszajut az értelmezés a költőhöz).
Akik "értik" az alkotásokat, azok - csakúgy, mint a köznapi közlésekből is - felfogják a visszafejthető gondolatokat, és ezt a visszafejtést lehet tanulni. Azonban vannak - lehetnek - olyan közlések a versben (ez nem misztika), amelyek nem nyilvánvalók. Ahhoz, hogy világos(abb) legyen, miért szerepel valamilyen kifejezés, gondolat valahol, sokszor szükség lehet más művek (a költő saját műveinek, vagy másokéinak) ismeretére is:
Aki például nem tudja, hogy a "Lenni, vagy nem lenni" mondat Hamlet monológjának kezdete, annek soha nem lesz világos egy versben szereplő "Nem az a kérdés, hogy lenni kell-e" sor értelme, pedig esetleg semmi titok nem is lappang a kijelentés mögött, csak a teljes Hamlet-monológ...
Van, amikor "beavatottaknak" ír a kiötő: "ha érteni akarod, szenvedj meg érte!", és: "nehogy már mindenki megértse, milyen gondolataim vannak! Csak az értse, aki megdolgozott érte!"
A művészet sokszor kitárulkozás, és a kitárulkozás sebezhetővé tesz. Csak olyannak szabad, és olyan mértékben kitárulkozni - már, ha nem mazochista valaki - aki nem jelent veszélyt. Azaz úgy kell bizonyos dolgokat megírni, hogy csak az értse, aki megtanulta (megszenvedte maga is) a látást és a hallást.
Az ilyen vers olyan, mint a mára közhellyé vált (és lassan visszajövő) szamizdat volt: úgy kell írni, hogy rajta ne lehessen kapni az embert, de aki(k)nek szól, mégis megértsék. Ha sikerül, abban művészet van.
Az ellenben bizonyosan igaz, hogy a versek önállóvá válnak, mihelyt végleges formát öltenek. Azaz, mire befejezi őket, néha rá is csodálkozik az ember: gondolta volna a fene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!