Mitől lesz valaki amatőr költő vagy jó/profi költő?

Tehetségtől.

Amit nem lehet megtanulni, ezzel születni kell. És ez így van minden művészettel.

Fejleszteni lehet a tehetségedet, de megtanulni nem. A tehetség vagy van, vagy nincs.

Persze, ha valaki ráfeszül egy témára, és azt erőlteti, hogy márpedig ő színész, énekes, költő, író lesz, és csinálja-csinálja, akkor is, ha nem tehetséges igazán, akkor lehet belőle bármi.

De a "művészete" olyan is lesz, izzadtságszagú, erőltetett, amiben a közönség érzi, hogy "Oké, sok munka van mögötte, jól kimunkált, de valami hiányzik!"

Ez hiányzik ezekből a művészekből: az igazi tehetség.

Úgyhogy, ha tehetséges valaki, akkor írjon, keressen kiadót, keressen szponzorokat, menjen az álma után. Ha csak amatőr, akkor írjon magának, de ne akarjon művész lenni, mert másodosztályú művésznek lenni a legrosszabb dolog.

Tehetség + sok munka.

Profi az lesz, aki nem amatőr, nem követ el pl. amatőr hibákat. A profiság azonban még nem tesz nagy művésszé, mert ahhoz már tehetség is kell. Bővebben:

Az amatőr költő olyan, mint az amatőr tudós vagy feltaláló. Az amatőr feltaláló vagy alapvető hibákat vét (pl. elszámol vagy félreért valamit, azt hiszi, hogy feltalálta az örökmozgót, pedig csak valami külső hatást nem vett figyelembe), vagy csak nem tud előrelépni, mert nem ismeri a már elért eredményeket, amikre építenie kellene (pl. újra feltalálja a kereket).

Az amatőr költő vagy alapvető hibákat vét (nem tartja be a szabályokat, nem tudja, mi az, hogy metafora, nem tudja, mi az a ritmus meg a rím, nem tudja, mi az hogy elégia vagy ballada), vagy ha sikerül is neki valami, arról kiderül, hogy előtte már 500-szor leírták mások, csak jobban, vagyis sablonos, közhelyes írásokat produkál.

Az igazán rossz dilettáns versnek illogikus vagy hazug a tartalma és nincs vagy rontott a formája. Meg az sem világos, mit akar egyáltalán a költő (mi pl. a műfaj). Az alkalmazott nyelv pedig sablonos.

A profi elkerüli a hibákat, vagyis betartja a szabályokat és elkerüli a sablonosságot. De ez önmagában nem feltétlenül elég az értékes műalkotáshoz, mert ahhoz nem csupán a játékszabályok betartása kell, hanem fel kell mutatni valami újdonságot is, ami ugye az alkotás lényege lenne.

annyit fűznék a fenti válaszokhoz még, h valóban körbe és körbe járják a kérdést, és közelítenek a megválaszoláshoz. talán el is mondtak mindent a prizmáról, mely a macskaszemben fellelhető fénytörő elem. de a macskaszem nem fényt kibocsájtó forrás. vagyis a költészetet lehet gyakorolni, lehet fejlődni, lehet szakmailag felnőni ahhoz, h felismerjünk egy írásban költői elemeket. lehet azokat hiányolni, vagy túlzott alkalmazásukat fellelni a versben. lehet véleményt alkotni egy írásról, miközben fel sem fogjuk, h miről ír az a másik, és ez utóbbi igen gyakori a verses portálokon, mikor valamiféle magát szakmainak nevező cimborakör végletekig olt egy tehetségben érezhetően felettük álló "amatőrt". tesznek javaslatokat, h hogyan és mit írjon át, mert ők nem értik mit akar elmondani. de javítsa már ki a versét úgy, h amit ők értenek belőle azt jobban, érthetőbben fejezze ki az az írás. és bizony ez jellemző a legtöbb irodalmi portálra, ahol a egy ratyikör a maga kulturális szintjét megtartani igyekezvén, "szépészkedik" a maga "nyája" felett, és a sorból kilógókat jogsértő módon egyszerűen törli műveikkel együtt a palettáról.

a tehetség ha benned van tizenhat évesen, benned lesz kilencven éves korodban is. lehet, h sohasem jelenik meg írásod nyomtatott formában, mert az nem célod. az írás számodra játék, és válaszok keresése magadban. itt-ott felelhető megfogalmazásaid, tökéletes torzítatlan tükörképei a világnak. van akinek elég, ha ezer olvasóból egy megérti. van aki lázasan küzd, h a másik kilencszázkilencvenkilenccel is megértesse magát, s ezért "művészete" elhajlik, leereszkedik, visszafordul a "fénytől" vagyis "tökéletes" önmagától. és küzd, és igyekszik, és hallgatva mindenkire próbálgatja magát, de megfogalmazásai izzadtságszagúvá válnak, képzavarossá, és megtelnek negatív energiákkal, melyek okán elfordul mindenki olvasmányaitól. Az írás, alkotó munka, melyben a játékos kedv, melyet apró megcsillanásai az életnek idéznek elő a szerzőben, magának a szerzőnek genetikai képletei alapján érik el kiteljesedésüket. vagyis mindenkiben másképpen rajzol, játszik az élet. és e játék gyönyörűségét megfesteni úgy, h az kifelé csobogni képes, mint forrásától a csermely, s duzzad patakká, folyóvá és válik tengerré az olvasóban, akkor az a játékos csillogás lehet mondani, megérkezett hozzá. törések, megütközések nélküli folyamatos mozgással. nincsenek benne képzavarok, de érezhető a természetes lüktetése, és szabadon áramlik a maga által választott úton. kerülve a közhelyeket, az általánosságot, felülemelkedve minden sérülésen, fájdalmon. halált és életet, és azok minden felharmonikusait egységben látni, "kezelni" és láttatni. a művész onnan ismerszik meg, h mindig mindenkor tud mosolyogni. fantáziája a pokolban is képes meglelni a mennyországot.

de beszélhetünk a prizmáról, mint Napról. a lázas igyekezetről, mely Nappá tenni persze képtelen azt.

a tehetség, alapja a túlélésnek. evolúciónknak köszönhetően, vannak arra alkalmasak, és vannak alkalmatlanok. az írás, nem egy demokratikus műfaj. ahogyan énekelni sem tud mindenki. az ember képezheti magát, és énekelhet nagyon szépen bármely színpadon, és vigyáz a hangszalagjaira, mert hangja rendkívül törékeny. s van, ki egyszerű háziasszony, ki kedvtelésből áriákat énekel otthon míg a csirkéket megeteti. Ő boldog ott, ahol van. a többiek, kik színpadra vágynak bizonyára boldogtalanok ott, ahol vannak. így van ez az írással is. vannak, akik bármiről és bármikor tudnak írni, de nem igényük önmagukkal szemben, h könyvet jelentessenek meg. és van aki abban leli örömét, h elmondhatja magáról, h már a harmadik verseskötete jelent meg, és amikor beleolvasol bármelyikbe, mintha ugyanazt a könyvet tartanád a kezedben - érzed. de nem tudsz egyikből sem tovább jutni a második versszaknál, mert semmi újat nem mond, mert zavaros, és mert "csonka" látásmódja leránt folyton onnan, hol vagy, és távolít el onnan, mi felé vágysz megérkezni általa. tehát beszélgethetünk művészetről, de azt hiszem, a művészet az az élni tudás képességének, művészete. vagy mondhatnám úgy is, h az életben maradás tehetsége. a művész jó varázsló, jó vezető, tanító, és gyógyító. és amikor olvasod, belőle mindez megérint...