Tényleg ez az élet rendje? Ti is így vagytok vele?

Én 1984-ban ballagtam el.Négyen voltunk igazi barátnők.Együtt jártunk iskolába,egy helyen laktunk,sőt lakótelepi szomszédok voltunk.18 évesen az élet elsodort egymástól minket.Ki-ki élte a maga életét.Internet,mobil telefon nem volt,így hosszú ideig semmit nem tudtunk egymásról.Pár éve a testvérem mondta,hogy van közösségi oldal a facebook.Kérte,hogy regisztráljak,és meglepetés fog várni.Kíváncsi lettem.Regisztráltam. Nagy örömömre és egy kis fájdalomra újra találkoztunk..A facebooknak köszönhetően 25 év után újra találkoztunk.Még ha neten keresztül is, de beszélgettünk, emlékeztünk, jókat nevettünk, sírtunk,és ott folytattuk ahol 1984-ben abba hagytuk.Sajnos már csak hárman.A negyedik társunk 10 évvel ezelőtt meghalt.Ez nagyon fájó ,mert csak most tudtam meg.

Mai nap minden hétvégén összeülünk a skype-n és egyszerre hárman beszélünk.Tavaly hazamentem 3 hétre,hogy végre 25 év után találkozzunk.Idén nyáron 2 hétre meghívtam őket,hogy a megbeszélt ígéretet tartsuk.Ezentúl minden évben összejövünk 1-2 hétre..(Dallasban élek)

Nem kell hogy az élet rendje az legyen,hogy teljesen elszakadjunk egymástól.Ez csakis rajtunk áll.Ha teszünk azért hogy kapcsolatban maradunk,akkor a barátság is tarthat akár egy életen át-

Hmm...hát nekem most lett nemrég barátom, és csak az alapján tudok válaszolni. Mert egyfajta legjobb barát lesz, joker. Amire eddig győzködted a barátnőidet, amit eddig egyedül nem mertél, stb, azt vele mind meg tudod tenni+ ott van az a plusz, hogy szeretitek egymást.

Butaság mindig mindent az evolúcióra fogni, de szerintem mi nők nem fejlesztettük ki magunkban az igényt, hogy a baráti kapcsolatokat tartósan vállaljuk. A nőknek mégis a család megteremtése, a gyereknevelés az első számú feladat, míg a férfiaknak a kenyérkeresés. És ők pl. sokszor bajtársként tekintenek a másikra. Tehát ha valamit együtt éltek át, az közelebb hozza őket, és gond nélkül fel tudják venni a barátjuk ritmusát még évek után is. Míg mi nők folyaaaamatos kapcsolattartásra szomjazunk, így azok a barátságok, amik azon alapulnak, hogy az egyik mesél a napjairól és a másik hallgatja majd fordítva, könnyebben kivesznek és elmúlnak.

Persze én sem szeretném, ha ez így lenne, a magam részéről teszek ellene, hogy megszűnjenek a barátságaim, a többiek részéről ezt csak remélhetem.