Szerintetek az öngyilkosság bátorság, gyengeség, esetleg gyávaság?

Gyávaság és én ezt egyetlen egy eset kivételével így látom. Szerintem NINCS olyan nehéz helyzet, nincs akkora gödör, aminek a mélyéről ne lehetne kimászni!

Egy dolgot tudok megérteni, na jó talán kettőt. Az egyik a már emlegetett komoly betegség, aminek már úgy is látható a vége... Ebben az esetben én is elgondolkodnék rajta, hogy minek szenvedjek még hónapokig, ha úgy is keresztet vetettek már rám. Számos ember szenvedését néztem már így végig, tudom mi játszódik le a fejükben, az utolsó hónapok már borzasztóak, kivétel nélkül a megváltást várta mindenki a környezetemben sajnos. :(

A másik helyzet, amivel nem tudnék együtt élni, az talán az, ha "megölnék" másokat. Mondjuk okoznék egy balesetet, aminek több halálos áldozata lesz. Ezt szerintem épeszű ember nem, vagy csak iszonyatosan nehezen tudja feldolgozni, ebben az esetben sem tartom gyávaságnak.

Viszont az összes többiben igen. Ha valakinek se kutyája, se macskája, hát szerezzen egyet! :) Fogadjon egyet örökbe, vigye sétálni, kutyasuliba, nyisson a világ felé! :) Tudom, hogy csak képletesen kell érteni ezt a mondatot, de szerintem benne van a megoldás. Ha valakinek nincs senkije, akkor sincs soha késő új kapcsolatokat kiépíteni. Bátorság kell a próbálkozáshoz... a könnyebb út a menekülés!

Akinek vannak szerettei, az öngyilkosság igencsak önzőség lenne!

Ha teljesen megveted az életed , (és lássuk be sz@r az élet) akkor nem.

De ha minden rosszra fordul akkor nem szabad elkövetni mindig ezt kell követni : MOST MÁR CSAK JOBB LEHET!

Végül összegzésként : A körülményektől függ az egész.