Megérné leköltözni Budapestről vidékre?

Tudom,nem egyszerű,mert sajnos az egész ország ettől szenved, de amíg a LE és a VIDÉK szavakat használod,addig nem.

Ezért azt javaslom,hogy mint fővárosi,előbb barátkozz meg azzal a gondolattal,hogy bármerre mész ebben az országban,jobbra-balra,északra vagy délre,azaz le,-vagy fel,mindenütt veled egyenrangú magyar emberekkel fogsz találkozni,akik nem fognak FELnézni rád a fővárosi mivoltod miatt,de,ha normálisan közelítesz feléjük,akkor LEnézni sem fognak.Ha mindezeket alaposan átgondoltad,és a jövőbeni megélhetésedet is körülbelül tisztáztad magadban,akkor igen,feltétlenül.De az igényeket is előre tisztázni kell,nehogy meglepetések érjenek.

Ha van rá keret, akkor inkább maradjatok az agglomerációban. Budapesten ezerszer könnyebb munkát találni, mint egy kisebb városban, márpedig gyerekkel egyszerűen muszáj, hogy munkád legyen, főleg ha netán a feleséged otthon maradna gyesen. Ez esetben te lennél az egyetlen kereső, azaz ha pár hónapig munka nélkül maradsz, akkor az egész család jövedelme kiesik.

A kertészkedés jó dolog, nem is túl nehéz. Előtte olvassatok el sok szakkönyvet, magazint. Ne a szülők ezeréves kertészeti újságjait, mert azóta rengeteget fejlődött ez is, új fajták jelentek meg, környezetbarátabb és egészségesebb megoldások.

Érdemes a biokertészkedésben gondolkozni, mi tizenöt éve csináljuk, és rengeteg pozitív hatását tapasztaljuk. Például nem vagyunk allergiások. Pedig anyukám állítólag régen teljesen kikészült így tavasz végén-nyár elején, alig látott az allergiától. Vagy apukámnak például ezzel sikerül úgy kordában tartani a rég összeszedett fekélyét, hogy a doki alig hiszi el, senki nem szokott tizenévekig tünetmentes lenni.

Elég nagy területet igényel, nettó 600-800 m2 minimum kell csak a kertnek, ha komolyabban gondoljátok. Néhány dolgot persze így sem feltétlen éri meg.

A legfontosabb, hogy az első évben ültessetek gyümölcsfákat. Két okból is fontos: egyrészt idő, mire gyümölcsöt hoznak, másrészt vannak olyan növények, amik kimondottan a félárnyékot kedvelik, azokat a fa alá telepíthetitek bátran.

Állatokkal mi már nem foglalkozunk, mert nem éri meg. A környékbeli utcákban lakó nénikéktől megvett csirke, disznó kb. ugyanannyiba kerül, mintha magunk nevelnénk. Csak így nincs vele munka, nem kell az ürüléket pucolnod alóluk, és nem kötnek az állatok. Állatok mellett ha csak egy hosszú hétvégére elutaznátok, az is komoly szervezést igényel, hiszen nem mondhatod nekik, hogy majd négy nap múlva kaptok enni.

Mindamellett persze a kert is sok törődést igényel, felkészülhettek rá, hogy nyáron az a program, hogy négy-fél öt fele keltek, locsolás, kapálás, karózás, hétkor egy gyors zuhany (már öt körül is dögmeleg tud lenni, amikor felkel a nap, folyik az emberről a víz), aztán irány a meló. Ha állatokat tartotok, akkor velük még munka után este is kell foglalkozni. És el is ment a nap.

Az egészben a legrosszabb pedig az, hogy anyagilag így sem vagytok előrébb: mire megveszitek a szerszámokat, magokat, palántákat, beszerzitek a sok egyéb apróságot (karó, kötöző, stb.), beszerzitek a télire való eltevéshez szükséges dolgokat (üvegek, fagyasztóláda, fóliázó), plusz esetleg egy száraz hónapban köbméterszám locsoljátok ki a vizet, bőven elmegy annyi, mintha a boltban megvennétek a zöldségeket.

És ha a gyerek ebbe nő bele, nem is nagyon tudtok átállni. Egyszerűen nem fogja bírni megenni a boltokban kapható kényszerérett zöldséget, gyümölcsöt. Én alig tízéves voltam, amikor a szüleim komolyabban elkezdték a kertészkedést - és nem bírok megenni például a mekiben egy salátát, nem bírom megenni a tescoban kapható paradicsomot, mert féléretten leszedik, de még mire a polcra kikerül is halvány narancssárga, íztelen valami, nyáron is. Értem én, az érett paradicsomot nem lehet szállítani, mert összenyomják egymást. De akkor sem bírom megenni. Közben meg látom, hogy a panellakó ismerőseim megeszik, és még ízlik is nekik.

A budapesti agglomeráción én sem mennék túl, elég érdekes állapotok tudnak lenni a falvakban, főleg vadkeleten.

Én egyébként a hatodik kerületben lakom és van paradicsomom, paprikám, bazsalikomom, igaz állatom nincs:)

Mindent meg lehet tanulni.

Én vidéki származású vagyok, de jelenleg Bp-en élek, feleségemmel, 25 évesen:) Hasonló cipőben vagyunk, mint ti. És ismerünk is egy olyan párt, aki már leköltözött vidékre gazdálkodni.

Szerintem nem lehetetlen, és biztos, hogy le fogok költözni vidékre, amint lehetőségem engedi.

Aki pedig megsértődik azon, hogy LEköltözünk vidékre, az magára vessen. Én vidékiként egyáltalán nem szenvedek kisebbségi komplexusban:D

Meg lehet tanulni mindent, de nem könnyű. Kemény meló a földművelés, de hálás. Amikor a saját paradicsomodba harapsz, vagy saját szalonnát eszel, kárpótol minden fáradságért. Aztán van, hogy megdöglenek a jószágok. Vagy nincs eső.

Ha minden jól megy, a Jóisten besegít az esővel, akkor az nagy siker. Persze, télen akkor sem terem paradicsom. Nem is értem, hogy a polcokra honnan kerül oda! (Ill. értem, de sajnálom, hogy azt paradicsomnak hívják!)