Hová tűnt az emberekből az önkritika kapcsolati, családi és minden egyéb téren?

Egyszerűen besokalltam az emberekből mostanában. Állandóan csak azt tapasztalom, hogy mindenki csak kritizálni meg leszólni tud, másban a szálkát is, de magában a gerendát sem veszi észre. 21 éves vagyok, egyetemista, túl egy hosszú párkapcsolaton, próbálok ismerkedni. Szerencsétlen a helyzetem, mert pont a szakításunkkor költözni is kellett, csórók is voltunk sok közös cuccunk volt az exemmel, így együtt költöztünk el, persze van még 2 lány lakótársunk, nem is egy szobában lakunk azóta, a városban senki ismerősünk nem volt és keddről szerdára pakoltak ki minket. Tudom, nagyon rossz helyzet, de éljük az életünket a magunk útján, amíg lesz egy kis pénzünk mozdulni, ennek 1 éve, ő is randizik, stb. Egyetem mellett dolgozunk, ez is éppen elég a megélhetéshez, kolit nem kapunk évek óta. Ismerkedéskor sosem titkolom el, hogy ez a helyzet. A legutóbbi alkalommal a srác elmondta, hogy füvezik sokat, több drogot is próbált, de már tiszta, mondom oké, normális volt, nem foglalkoztam vele. Aztán előadta, hogy milyen sok közüzemi tartozása van, amit nem fizet, mert nehogy bulira ne legyen. Aztán elmeséltem a történetemet és kiakadt teljesen, mondván így nem kellek majd senkinek. Amiben igaza lehet, de minek letorkolni a másikat? Őszintén, amiket ő elmondott magáról az nem gáz, az jó?

A családomban ugyanez. Öli egymást mindenki, 2 forintokon veszekednek, de én vagyok a fekete bárány, mert eljöttem tanulni.

A szomszédom egész nap hangosan tévézik, egy szót sem szólok, de egy délelőttön át verte az ajtónkat, mert feltettünk 2 polcot.

Mikor költöztem egy éve is randiztam, elmeséltem, hogy éppen költözök, munkát keresek, 2 nap múlva közölte a srác, hogy vegyem tudomásul senkinek sem kell olyan bajos ember, mint én. Mondja ezt ő, aki munkanélküli volt, de költötte a pénzt számolatlanul.

Miért van az, hogy a saját hibáikat nem látják az emberek, másokéival szemben meg nulla tolerancia? Én sem vagyok hibátlan, sőt, de ez már akkor is sok.