Miért vannak filmek? Vagyis miért olyan természetes az, hogy filmeket nézünk? Csak leülünk és bekapcsoljuk a tv-t, és nézzük. Milyen lenne egy filmek nélküli világ?

Szerintem olyan egyszerűen nincs, hogy nincsenek történetek. Már az is egy történet, amikor a szüleid elmesélik, hogy mit csináltál kiskorodban, vagy hogy velük mik történtek gyerekkorukban. Más kérdés, hogy ezek persze megtörtént dolgok, igaz, az ember hajlamos hozzátenni ezt-azt.

De vegyük akkor már a történelmet. Azok is ha úgy vesszük, történetek. Lehet, hogy ezek tények, de ahhoz, hogy foglalkozni tudjunk velük, el kell őket képzelnünk, ahhoz pedig már fantázia kell. Én pl. a fizikát meg a kémiát nem tudtam elképzelni soha, ezért megtanulni, megérteni sem tudtam igazán. A történelmet el tudtam képzelni, ezért nem is volt vele gondom.

És hogy visszatérjünk a filmekhez, regényekhez: az alapjaik ezeknek is megtörtént dolgok. Ha nem is pont úgy, ahogy ott le van írva, vagy meg van jelenítve, de a szerelem, szeretet, bosszú, harag, féltékenység, siker, kudarc, amik általában a középpontban állnak, ezek mind létező dolgok.

"És mégis,milyennek képzelitek el azt a világot,ahol nincsenek mesék,filmek,történetek?Attól még tudás ott is lenne.

Csak kimaradna a fantázia ezen része...."

Lehetetlen. Az emberhez hozzátartozik a fantázia, a játék, a "mintha"-valóság... Nézd meg a kisgyerekeket: "Most én vagyok a királynő...". Állandó a képzelgés, fantáziálás, össze is mosódik a valósággal. Idővel megtanuljuk különválasztani, de nem mondunk le a fikcióról.

Vagy nézd a nép ajkán, kukoricamorzsolás közben születetett meséket, énekeket, vicceket, balladákat...

Nem tudunk élni fikció nélkül.