Ilyen rosszindulatúak az emberek?

Nem gondolom,hogy az "emberibbnél" több rosszindulat van az emberekbe.

Abból amit írsz nekem úgy tűnik,hogy a saját gátlásaidon keresztül kémleled a világot.

Amíg mosolyogsz a téged belül sértő dolgokon, addig a környezeted folytatni fogja a csipkelődést,ugyanis ha mosolyogsz, arra gondolnak az emberek, hogy ezt Te is ugyanolyan viccesen fogod fel mint ők.

Szóval én azt hiszem, hogy mindenki olyannak látja a maga világát, amilyen Ő maga belül. Szerintem ha elfogadod önmagad, akkor az emberek is "megváltoznak" körülötted.

Igen. Reggelenként diákmunkában újságot osztok, nincs nap, hogy 1-2 ilyen nagyképű f*szba ne szaladnék bele. Csak azt nem értem, mire fel hordják olyan magasan az arcukat?

Ők is tömegközlekedéssel járnak, az ő fizetésük is kicsi; tipikus rátarti majmok. Volt már olyan, hogy direkt fellöktek ilyenek. Én meg visszarántottam a karjánál fogva, és normálisan a tudtára adtam, hogy kerüljön ki, de ne lökjön fel, mert balhé lesz, és az neki fog fájni.

Amúgy ezeket a parasztokat tényleg csak szánni lehet, én már nyíltan ki is röhögöm őket, ha beszólnak.

Hát sok ilyen van, és jellemző rájuk h egyedül általában nem ugrálnak kell hozzá legalább 1 társ aki előtt tetszeleghet h hogy lealázott vkit.

Amúgy abban is van valami amit a második mond, az ilyenek különösen harapnak arra ha vki zavarban van vagy ideges, töredékére tud csökkenni a kötekedők száma ha nagy az önbizalmad, örömtől gondtalanságtól kicsattanva mész az utcán.

Ez tapasztalat, nagyon gyakran belémkötnek ha magam alatt vagyok(ami sajnos gyakran van és ezen nem tok változtatni), de pl ha egy sikeres vizsga után, vagy egyéb kellemes esemény után megyek az utcán, akkor igen ritkán kötnek belém.

Sajnos egyre rosszindulatúbbak lesznek, nap mint nap tapasztalom. Én próbálok mindenkihez normálisan, barátságosan hozzáállni, de van aki nem érdemli meg.

Bár egyszer volt egy olyan helyzet, hogy egy pocsék nap után leordítottam az egyik ismerősömet, igaz, hogy egy olyan apropó miatt amiben igazam volt, de a hangnem és a stílus miatt nagyon elszégyelltem magam miután végiggondoltam mit is tettem. Aztán utána bocsánatot is kértem, és még ő vígasztalt engem, hogy ne emésszem magam miatta, mindenkinek lehet rossz napja.

Igen sajnos a bizonytalanság, a stressz és a napi gondok kihozzák némelyikünkből a gonoszságot, így én sem vagyok szent.

Viszont hogy egy másik helyzetet említsek, amiben én voltam az "áldozat": egy jól öltözött középkorú "úr" a város közepén odajött hozzám, megkérdezni, hogy keres egy utcát és merre találja. Jól ismertem a várost, be is ugrott, hogy az utcát hol van, de elkezdtem gondolkodni, hogy melyik utat javasoljam neki, hogy talál oda könnyebben. Néhány másodpercig gondolkodhattam, amikor egyszer csak rám ordított, hogy "HA nem tudod akkor azt mondd b*zdmeg!". És elment.

Köpni nyelni nem tudtam, egyszerűen a helyzetet lereagálni képtelenség volt, hogy jóhiszeműen segítettem volna neki és akkor én voltam elküldve melegebb éghajlatra.