Munkát kereső fiatalok, hogy nem golyóztok be otthon?

Én nem dolgozom, nem is keresek munkát.

Párom infósként jól keres, én meg főzök-mosok....

Pihizek, macskázok...

Én kb félévet voltam munkanélküli. Nagyon szerettem volna már dolgozni, de olyat nem találtam, ami megfelene és azért nem voltam rászorulva valami aljamunkára(bocs a kifejezésért, nem találok jobbat), így ültem itthon. 3 hónap után tudtam, hogy fel fognak venni egy helyre, csak elhúzódott a renoválása, akkor már nem is kerestem.

De tényleg szörnyű volt. Ellustultam, bepunnyadtam, elhíztam, egész délelőtt csak aludtam, feküdtem, vártam, hogy hazajöjjön a férjem, unatkoztam. Semmihez se volt kedvem, megnézni egy filmet se, kinyitni egy könyvet se. Még ahhoz se volt ekdvem, hogy levigyem a kutyát sétálni. Szóval rám tényleg naygon nagyon rossz hatással volt, főleg egy pár hónap után, az eleén még élveztem, hogy pihenhetek. Sajnos semmi okosat nem tudok tanácsolni, magammal se tudtam mit kezdjek. Hálistennek, már 4 hónapja dolgozom, teljesen megfordult az életem. Most is lenyomtam 8 óra melót, aztán 6 óra egyetemet és mégis fitt vagyok, este megyek bulizni:D

Szóval, remélem, hogy nem esel az én hibámba és hamar találsz melót!

Én két éve keresek munkát. Mindig is magamba forduló voltam, úgyhogy a közösség annyira nem hiányzik-de azért megvisel még így is. Alkalmi munkáim vannak, de hát az mire elég...

Ez idő alatt képességeimet fejlesztettem, festek minden héten, megcsinálom az összes házimunkát.

Most kilátásban van egy lehetőség, nagyon jó lenne, ha megkapnám azt az állást!

Kitartás Kérdező!

Velem egész fiatalon volt ez így, 18 évesen, amikor a középiskolát befejeztem. Egyetemre akkor nem akartam menni, én dolgozni akartam. De egyszerűen nem volt mit. Pedig egy nagyvárosban élek, mégsem tudtam semmilyen munkát szerezni. Még a gyorséttermek, multik, hasonlók se vettek fel. Egy idő után, úgy fél év elteltével már annyira bezombultam, hogy hihetetlen módon nem találtam a helyem. Mindenhol unatkoztam. Ha otthon voltam, ott unatkoztam. Ha már nem bírtam tovább, elmentem a haverokkal valamerre, akkor meg ott unatkoztam. Nagyon bele lehet fásulni abba, hogy az embert mindenhol elutasítják.

Majdnem egy teljes évig tartott ez, aztán úgy döntöttem, hogy itt valamit tenni kell, mert meg fogok őrülni. Akkor felköltöztem Budapestre, és egy hét alatt találtam munkahelyet. Na persze ez nem most volt, hanem még 2006-ban. Most nem tudom, mi a helyzet. Remélem többet nem kerülök ilyen helyzetbe.