Milyenek voltak az egyetemi éveitek?

Kérdező, amúgy miért tetted fel a kérdést? Kíváncsian város az egyetemet, vagy már ott vagy, és nem érzed jól magad? Vagy éppen hogy igen?

A közösségen, a tanulmányok hasznosíthatóságán és a genderszempontokon túl még arról nem volt szó, ami nekem szintén fontos szempont volt: utáltam a középiskolában napról napra tanulni - az egyetemen általában magadnak osztod be a tanulást, annak minden előnyével és hátrányával együtt. :)

Harmadik rockertesó vagyok, akkor a szempontjaid szerint újra (nem mellesleg nekem is francia az egyik szakom :P):

Az egyetemen tanultak általános műveltség szempontjából nagyon jól hasznosíthatóak, de állást nem lehet szerezni velük. Ahhoz - ahogy már írtam - puncsolni kell rendesen, és ismerni a megfelelő embereket. Mostanában a takarítótól kezdve a rovarirtóig minden állást elvállalnék, mert az én városomban (Pécs) gyakorlatilag nem lehet állást találni az én diplomámmal. Lehet költözni Pestre, vagy külföldre... Ez a nagy magyar valóság. Tehát a bölcsészdiploma szinte semmit nem ér itthon...

Milyen mértékben tűnt nehéznek? Összességében csak egy-két tárgy volt olyan igazán szívatós, a többségét ki lehetett bírni. Inkább a tanárok hozzáállásával volt gond, és nem csak az én tanszékeimen. Sajnos nem egy olyan eset történt, hogy hiába tudtam (vagy tudta az éppen vizsgázó) az anyagot, egyszerűen nem volt szimpatikus a tanárnak, és emiatt kirúgta. Tanúja voltam pár ilyen vizsgának, tudom, miről beszélek... Olyan szinten pofára mennek az emberek, hogy arra külső szemlélő csak annyit tud mondani az esetek jó részében, hogy egyszerűen nem hiszi el, hogy ilyet meg lehet csinálni. Pedig meg lehet...

Tanáraimról: általában a fentebb említett "pofára menés" miatt a tanárok jó része vagy szeret, vagy utál, semleges tanárral elég ritkán találkozni nálunk. Ezért volt lehetséges az, hogy azok a tanárok, akik szerettek, tudás nélkül is ötöst adtak, akik pedig utáltak, azoknak felmondhattam az egész éves anyagot is (és ez előfordult párszor, lévén nálunk bevett szokás, hogy akár két órán át is eltart egy szóbeli vizsga), akkor is megvágott. Az indexem teli van ötösökkel és egyesekkel. Érdekes módon az egyesek mindig ugyanannál a három tanár óráinál vigyorognak... Ezek után tessék eldönteni, hogy hülye vagyok-e, vagy a tanár nem bírja a fejem. :P

Évfolyamtársak: az egyik szakomon félelmetes szórás volt, ugyanis kezdtük az évfolyamot 60-an, másodikra 20-an voltunk, harmadikra 10-en, most pedig egyetlen (!) ember záróvizsgázott abból a csoportból. Nekem ugyan már csak a szakdoga van vissza, és azzal sem a lustaságom miatt csúsztam, hanem mert a két szakomon folyamatosan megcsinálták, hogy ugyanarra az időpontra raktak órákat, vizsgákat, és nem érdekelte őket, hogy nem vagyok képes egyszerre két helyen lenni... Miután szakpárban csak egyszerre lehet végezni, ezért egyelőre nem záróvizsgázhatok, míg meg nem lesz minden órám. Ha egyszakos lettem volna, már meglenne az alapdiplomám egy éve...

Szabadság és egyetemi évek: többet jártam bulizni, mint gimnazista koromban (lévén akkoriban egyáltalán nem jártam, dolgoznom kellett helyette, se pénzem, se időm, se energiám nem volt bulizni menni). Ez kb. havi egy alkalmat jelentett, egyébként pedig alapból is otthonülő típus vagyok. Mostanában félévente járok koncertekre, havonta megyek gyűlésre (vagyis olyan haverokkal találkozom az ország minen pontjáról, akikkel amúgy csak neten tudom tartani a kapcsolatot). Havonta egyszer utazom haza, ez éppen elég szórakozás, és elviszi az öszes spórolt pénzem...

Barátságok: kettő olyan ember van, akit batáromnak mondhatok az egyetemről. A többiekről az évek során kiderült, hogy vagy érdekbarátok, vagy egyéb módon csalódtam bennük. Ez a két ember az, akire az életemet is fel merném tenni. :P

"kultúra és civilizáció" - igen, ezeket az órákat én is szerettem, talán ez az egyetlen, ami használható. Fordítást nálunk csak másoddiplomában lehet végezni, kemény pénzekért, de én bevállaltam. Hát, nem lettem okosabb a kétéves fordítóképzőtől... De legalább van még egy diplomám. :P Bezgyak nálunk csak két évig van, ezért az a tapasztalat, hogy mire a népek diplomáznak, teljesen elfelejtik az adott nyelvet. :P Vicces, mikor kapsz pl. egy angoltanári oklevelet, és nem tudsz megszólalni angolul, valamint olyan hibáid vannak, mint pl. "I doesn't know"... :D Magyar oktatási rendszer rúúúúlz! :) Nekem feltett szándékomban áll, hogy most nyáron újra megtanulok franciául. :)

"generatív gramatika, formális szemantika, a fonetikai elméletek" - ó, igen, ismerősek. Kukába az összessel! :)

Hogy ezek voltak-e a legszebb éveim? Erre inkább majd 20-30 év múlva válaszolnék. Hiszem, hogy mindig van lejjebb - tehát még az is előfordulhat, hogy egyszer az egyetemi éveimre is nosztalgikusan tudok majd visszatekinteni. :)

Második rockertesó :) ... A felvetett tematika szerint:

Törzstananyag hasznossága: ~10-25%, és akkor nagylelkű voltam.

Nehézség:

- maximális azoknál a tanároknál, akik a teljes könyvfelmondást teszik meg a kettes alapkövetelményeként

- átlagos a normálisaknál

- sétagalopp a legjobbaknál (és nem azért, mert semmit nem követlnek, hanem mert értelmesek, TUDNAK TANÍTANI, és mert kreativitásra sarkallják a népet)

Szabadságkiélés:

- bulizás: 0% (nem vagyok olyan alkat)

- nyelvtanulás: 69% (svédül remekül, finnül nagyon alapul sikerült megtanulni a bölcsész nyelviskolán: svédnél nagyon jó volt a tanár, finn-nél eléggé lapos)

Barátságok: 110% (nagyjából az egyetlen igazi pozitívuma az itt elb***ott éveknek, leszámítva még talán az előbb említett nyelvtanulást)

Na jó, én se maradjak ki (első rocker azaz pontosabban inkább goth  )

Hasznosíthatóság: angoltanárként ha nagyon akar az ember, el tud helyezkedni. Persze nem az egyetemen tanultam meg a módszertant :P Csak arról ne álmodjon, hogy állásba veszik, fizetik utána a dolgokat. Mehetsz óraadónak, vagy zsebből kifizetve nyelviskolai tanárnak. Ilyen állások vannak, kérdés, hogy ki akarja csinálni. (Beleszámítva a sok szemtelen, alapvető emberi tiszteletre ok nélkül fittyet hányó kölköt)

Nyelvészetet én sem csíptem, – ezek voltak számomra nehezek, én, az amúgy jeles tanuló örültem belőlük a kettesnek  - de irodalmat, történelmet, Gender Studiest igen, nagyon is. Ha pénzben nem is hasznosíthatom, de a feminizmusról tanultakat pl. önbecsülésben, életvezetésben kifejezetten.

Fordítóit nálunk is csak pénzért lehetett volna elvégezni, nem jelentkeztem rá, ennek ellenére ma fordító vagyok.

Tanárok: nekem a fő szakomon jó tanáraim voltak, sokat tanultam tőlük, tisztelem őket. Áltművön ill. másik szakon találkoztam érdekes esetekkel, hímsovinisztákkal stb. (hiába pontoztok le, ez létező probléma, amire nem az a megoldás, hogy meghajolsz és miniszoknyában mégy vizsgázni)

Bulizás: hajjaj, a vége felé volt rendesen.. Mindig hétköznap, a vidékiek miatt. Volt, hogy másnap reggel 8ra mentem latinórára :D

A barátságok közül van olyan, ami tartósnak bizonyult.

Legszebb évek: már ki se bírnának innen dobni, itt maradtam PhD-zni :D:D:D