Hogyan élnek önök ma Magyarországon?

21éves lány vagyok, fősiskolára járok. A párom egy bútoráruházban eladó. Egy alig 12nm-es lakásban (nem szoba:)) élünk már több mint fél éve. Jól megvagyunk itt, mindenünk megvan, amire szükségünk van, neki ugye van keresete, én a rezsi rám eső felét az ösztöndíjból, illetve pár hónapja diákmunkából fizettem ki. Most keresek munkát, úgy néz ki lesz is valami. Én meg vagyok elégedve ezzel nagyon is, és örülök, hogy együtt lehetek a párommal!!:) És hogy anyukáméknak csak néha kell pénzt adniuk...

És én szerintem sokat dolgoztam érte, mert diákmelót suli mellett csináltam, és volt hogy 3 hétig 1 szabad napom nem volt, hétközben leutazás (vonat minden nap) aztán néha egész!!! hétvégén 10-10 óra munka...hétfőn kelés...(biztos van akinek még rosszabb) Lakás, mert megérdemlem ;)

Szia!

Valaki szerint mi jól élünk, néha mi úgy gondoljuk, hogy nem teljesen.

Van egy 41 nm-es panel lakásunk, van egy autónk, van egy gyönyörű gyermekünk és egyet várunk őszre. Ebből következik, hogy én otthon vagyok gyeden (nettó 84eFt), a férjem havi lebontásban nettó 150eFt-t keres, éves szinten még kb. még ennyit kap különböző juttatások keretében: üdülési csekk, egészség- és nyugdíjpénztár, ruhapénz, bérlet, kajajegy, jutalom (már ha van), év végi pulykapénz (már ha van). Ezért keményen dolgozik.

Van lakáshitelünk, személyi hitelünk, diákhitelem, minden évben elmegyünk itthonra üdülési csekkből nyaralni, külföldön a 30 évem alatt kettőször voltam (ebből egyszer nászúton), nem hiányzik.

Kisebb-nagyobb sikerrel félrerakunk pénzt, ez idáig minden évben volt valami, amire el is költjük. Próbálunk magunkról (és természetesen a gyermekeinkről) gondoskodni, ezért van életbiztosításunk, lakásbiztosításunk. Valaki szerint ez kidobott pénz, engem megnyugtat.

Sajnos ma már luxusnak számít, de igyekszünk mindig könyvet venni.

Soha nem loptunk, csaltunk, hazudtunk. Egyes ismerőseink szerint ezért nincs még kertes házunk, ez az álmunk, de nem mindenáron fogjuk megvalósítani.

A férjem el tudna menni "fusizni", de nem engedem. Nem magamnak szültem/szülöm a gyerekeinket, nem szeretném, ha apát fényképről ismernék.

Én valutapénztáros és vámügyintéző vagyok,napi 12 órát dolgozom ha rám esik szombat és vasárnap is megyek,régebben éjszaka is. ketten élünk egy családban a havi jövedelmünk 340,000 ft ,nincs lakástörlesztésünk 3 éve lejárt ,van egy 5 éves autónk egy motrunk.Minden évben külföldre megyünk nyaralni 1 vagy 2 hétre.Havonta egyszer kétszer elmegyünk a barátainkkal sörözni,koncertekre járunk,élvezzük az életet.Ha valamire szükségünk van azt megvesszük,az egészségünkre többet költünk az átlagnál,rendszeresen sportolunk,tisztító kúrákra ,különféle egészségre jótékony hatással bíró készítményekre költünk,masszőrhöz járunk havonta egyszer,fogorvoshoz fél évente,feleslegesen nem költekezünk.72 nm2-es tégla lakásban lakunk.A mostani életszinvolalunkért sokat tanultunk,soha nem loptunk ugyanis szeretünk nyugodtan aludni.Igaza van az egyik előttem szólónak nem biztos,hogy aki jól él lop is.

Szerintem mindenki megérdemli a jobb sorsot ,csak tenni kell érte.Mi sem így kezdtük 18 évvel ezelőtt,egy 20 nm kis lyukban laktunk és onnan indultunk el a létrán fölfelé,soha nem jutott eszembe sajnálni magam azért mert mert egy lyukban lakom,mindíg előre néztem és a jobbat kerestem ,szakmában,munkahelyben ,lakásban,életszinvonalban egyaránt.Nem szabad sajnálni magunk,mert akkor belesüllyedünk az önsajnálatba és nem vesszük észre a lehetőségeket.Nincs lehetetlen,csak tehetetlen,jó atyám mondta ezt mindíg és milyen igaza volt.Azt kell,hogy mondjam jó életem van ,egészséges vagyok van jó munkám ,lehetőségeim ,társam,barátaim,mi kell még? És mindenféle politikától ,válságtól függetlenül.