Mi vagy ki lehetne a "támaszom"?

Sziasztok!

Elég zűrös egy lány vagyok, de megpróbálom rövidre fogni.

Apukám és anyukám hamar elváltak, így anyukámmal éltem egészen 2 éves korom óta. Apával tartottam a kapcsolatot, szerettem, de nagyot csalódtam benne. A temetése napján kiderült, hogy több, mint 10 éven át hazudott nekem, azzal kapcsolatban, hogy van-e "másik" családja, vagy sem. Hát, volt..Engem nem az zavar, hanem az, hogy nem mondta el. Ezek után nem bíztam senkiben és elkezdtem hazudozni..Mindenkinek, mindenben..Így anyukámnak is. Új "barátok"-at találtam ki..hogy éppen kivel vagyok, mit csinálok...és elmentem otthonról. (Egyébként ilyenkor egyedül vagy egy nagyon jó barátnőmmel lógtam) Mivel nem volt semmi "rossz" oldala ennek a kamuzásnak ezért folytattam..egyre bonyolultabb történetet meséltem be anyának..egyre több embert fűztem bele. Mindaddig míg bűntudatom nem lett és bevallottam, hogy kamu az egész.. Anya nagyon kibukott rám, ami érthető..így szinte alig beszélünk már, sehova nem enged.

A barátaimat illetően..nos nem is igazán van "barátom". Úgy mindenkivel el vagyok, de senki sincs olyan közel hozzám. Most már úgy vagyok vele inkább olvasok vagy zenét hallgatok, minthogy beszélgessek velük. Nem is hiányzik az emberi társaság, mert senkiben nem tudok megbízni..és velem mindig csak a baj van. De néha rám tör, hogy mit is kezdjek magammal. Elkezdtem jobban tanulni, most a kitűnőre hajtok, de nem tudom mivel tehetném még a hétköznapjaimat elviselhetőbbé..

A szerelmi ügyet illetően..nos reménytelenül rajongok egy fazonért, aki számomra elérhetetlen. Egyrészt, mert még túl kicsi, éretlen vagyok hozzá, másrészt van barátnője..

Valaki tudna hasznos tanácsot adni, hogy milyen hasznos dologgal foglaljam le magam?