Ellenem csatázik a világ?

Hmm.. Elég furcsán hangzik maga a kérdés is, de leírom a történetet.

Tegnap a suliban a szekrényünket próbáltam bezárni, ami nem volt könnyű. A táskák behajítva voltak, épphogy bezártam az ajtót, mielőtt kiestek volna. Nem csaptam be, finoman értem hozzá, ugyanis a polcok is képesek arra, hogy 'csak úgy' leessenek. Szóval sikerült bezárni a szekrényajtót, kisebb gonddal: a szekrény sarkából letört egy kb. 2 és fél cm-s darabka, ami valószínűleg az egyik táska csatjának ütközhetett. De a szekrényt bezártam, és még utána 4 szünetben nyitottam és csuktam be, gond nélkül! Fél 2-kor hazajöttem, páran az osztályból ottmaradtak egy szakkörre, kulcs náluk. Ma reggel az egyik lány kinyitotta a szekrényt, átvettük a cipőnket és én próbáltam bezárni, ami nem sikerült, ezúttal nem táskák és egyebek miatt. Az osztály már sorakozott a teremnél, ami pár lépésre volt, így kértem az egyik lányt aki tegnap részt vett a szakkörön, hogy legyen szíves zárja be, mert nekem nem megy. Neki nagy nehezen sikerült, de mondta, hogy 'óóó, már megint sz@r@kodik ez a szekrény'. Én nem értettem, miért mondja, mivel tegnap még teljesen jól működött. Aztán 2. óra az osztályfőnökkel volt. Én voltam az utolsó aki a termet elszerette volna hagyni, és az ofő azt mondta, én tárgyalok vele. Azt hittem viccel, nem értettem miről kellene beszélni.. Aztán elmondta, hogy tegnap a szakkörön a csajok tudatták vele, hogy eltörtem a szekrényt, és nem lehet használni. Idézem a szavait: "Eltörted a szekrényt. Nem lehet bezárni. Azt nektek használnotok kell. Meg kell szereltetned, vagy a karbantartókkal, vagy szólj apának, hogy csinálja meg." (Apukám szinte mindent megjavít és mindig barkácsol, val.szeg ezért mondta a tanár.) Majd én mondtam, hogy nem csaptam be az ajtót, nem is estek ki a csavarok amikor én ott voltam, de persze nem hitte el. Következő szavai: "Rosszabb vagy mint a fiúk. Te vagy a vagány lány. A fiúk szekrényétől is jobban le van törve az az ajtó!" Most mégis, mit tegyek?

Nem értem. Voltak, vannak és lesznek hibáim, mint minden embernek! De ettől, miért lennék én akkora rosszaság? Tény, hogy a stílusom eltér a többiekétől, a zenei stílusom és más dolog sem egyezik. Mert én MÁS vagyok! Szeretek tetőtől talpig feketében lenni, bőrkabátban, csőgatyában és tornacipőben. Igen! Mert ez vagyok én. Mert a többiek ráérnek iskola után (fél kettőkor vége, ha 6. óra is van) szakkörökre járni, ahol fonnak-szőnek, 3- fél 4-ig is. Én nem! Kisállatokat tartok, 4 nyuszim van, akik igenis többet érnek, mint egy sál amit én szőttem egy szakkörön. Én függök tőlük, nem engedhetek meg magamnak olyat, mint mások, hogy 3-4 órákra mennek el sétálni délután. Na, meg aztán, éppen tegnap osztályfőnöki órán afféle tesztet írtunk, és a padtársam kigúnyolt azért, mert én konyítok valamicskét a honlapszerkesztéshez, HTML-hez is.

Már azt megköszönöm, ha valaki ezt a kisregényt elolvassa. Szerintetek, mit mondjak az ofőnek? ... Kivel szereltessem meg a szekrényt, egyáltalán, miért én szereltessem meg? =[

Köszönöm előre is mindenkinek.

13/L