Mekkora mértékben éri negatív diszkrimináció az enyhén tetovált embereket manapság?

Jó munkahelyre nem jutsz be tetováltan. A tetoválás annak a jele, hogy másik kultúrkörhöz tartozol, nem a képzett emberek közé. Ezt nem nevezném feltétlenül diszkriminációnak. Csak arról van szó, hogy bizonyos munkahelyeken elvárt a jó megjelenés, ezt viszont a tetoválás kizárja. Kb. olyan a tetoválás, mintha nem megfelelően öltözködnél.

Ha nem látszik, akkor persze nem "diszkriminálnak", de ha nem látszik, akkor minek van egyáltalán?

Ez nagynak számít.

Ahol fontos a megjelenés, pl. ügyfélszolgálatos munkáknál, vagy ahol komolyan kell, hogy vegyenek, pl üzletkötőnél, ott szerintem kizáró ok.

Rontja a cég arculatát, megítélését egy látható tetkó.

"Jó munkahelyre nem jutsz be tetováltan. A tetoválás annak a jele, hogy másik kultúrkörhöz tartozol, nem a képzett emberek közé. Ezt nem nevezném feltétlenül diszkriminációnak." Hát minek neveznéd? MÁS KULTÚRKÖRHÖZ TARTOZIK! Mi a francról beszélsz? Egy ember ugyanaz alapján csináltat tetoválást, mint fülbevalót, vagy új ruhát: ízlés alapján. Ez tetszik neki? Miért lenne ettől ő más kultúrkörhöz tartozó.

Elég szomorú, hogy a tetovált embereket sokan unintelligensnek, mocskosnak, agresszívnek és közönségesnek tartják, holott lehet, hogy épp egy agyontetovált orvos mentette meg az életét, csak éppen nem látja, mert fel van öltözve.

Ugyanakkor van olyan ismerősöm is, aki szépen ápoltan jelenik meg mindenhol, mert ad a megjelenésére, de közben buta, és olyan undorítóan mocskos lakása van, hogy az ember gyomra felfordul tőle.

A kérdésre válaszolva: Szerintem az emberek túl nagy feneket kerítenek a tetoválásoknak. Vagy iylen, vagy olyan értelemben. Nekem van tetoválásom, és bár negatív megkülönböztetés engem emiatt soha nem ért mert nem látszik), viszont én azt sem kifejezetten szeretem, mikor valahogy szóba jön, hogy csináltattam, és az emberek ezen vannak fennakadva órákig, hogy de hol és mi meg miért, mutassam meg, mintha valami extra újdonság lenne. Én nem azért csináltattam, hogy mindenkinek mutogassam. Nyilván, ha látszik, látszik, de nem fogom felhúzni azért a blúzomat, hogy ők tátsák felette a szájukat.

Meg az is benne van az emberekeben, hogy régebben csak a cigányoknak, börtönösöknek volt tetoválásuk. A 30-asok, mint én is, bizonyára emlékeznek még rá, hogy gyerekkorunkban csak nekik volt, Mari szeretlek, meg ilyen szövegek a kezükre, alkarjukra írva. Esetleg egy-egy figura, pl. meztelen nő rajtuk, de főleg női nevek.

Az iskolázatlanság, bunkó modor, építkezéseken dolgozó paraszt munkások, cigányok szimbóluma volt.

És napjainkban is főleg azok csináltatnak, akik túl laza, kissé hanyag, nemtörődöm életmódot folytatnak. Amolyan élvezzük az életet, ami a csövön kifér, carpe diem típusú emberek.

Most nem arra a 2%-ra kell gondolni, akik mégsem ilyenek.