Mit tegyek? Már az öngyilkosság kerülget!

Na de ez már egy tök jó kiindulási pont!

Egészségügy, jótékonyság,... képzeld el, hogy mondjuk kidolgozol egy programot, amivel sokkal vidámabbá teheted a beteg gyerekek kórházban töltött napjait, vagy ilyesmi...

Esetleg el is mehetsz önkénteskedni nyári táborokba (én voltam Rett-szindrómásokkal a Velencei-tónál, és bár csak a barátnőmnek mentem segíteni, de nagyon jól éreztem magam!)

Szóval próbáld ki, teszteld magad, az egészségügyön belül például merrefelé indulnál...

Minden esetre akkor a reáltárgyakra most feküdj rá keményen, ne érdekeljenek a többiek.

Az legyen a világon a legnagyobb bajod, ezt szívből kívánom!:) 2 év, és ez mind nem lesz már sehol.

Gólyatábor lesz, jófej emberek, akik feltehetően hasonló gondolkodásúak, mint Te, ráadásul itt mindenki tiszta lappal indíthat... Azok lesznek a nagy barátságok, nem a gimisek...

És 2 év nem olyan sok idő!

Beúszik a képbe egy pasi is, hidd el a mostani dolgokra csak nevetve legyintesz majd.

15:52

"És komolyan mondod hogy így kéne élnem a "legszebb koromat"?"

18 éves kor mióta a legszebb kor?

A kamaszkor az aggodalmak, félreértések kora. Felmérések szerint a kamaszok és a nagyon öregek érzik magukat a legrosszabbul a különböző korcsoportok közül.

5-10 év múlva röhögni fogsz azokon a problémákon, amik miatt most az öngyilkosságról fantáziálsz, 20 év múlva pedig türelmetlenül elküldesz a fenébe minden hozzád hasonló panaszkodó fiatalt, mert annyira nem fogod tudni átérezni a gondjukat. Ezért ne csodálkozz, ha a felnőttek érzéketlenek veled. Ugyanis már elfelejtették, milyen volt, amikor ők is ebben az életkorban küszködtek hasonló gondokkal.

"Most komolyan szenvedjek még másfél évet?És szalagavatón szerintetek mi lenne?"

Na ezt mondom. Úristen, mi lesz a szalagavatón :)))

Ez egy 18 évesnek rettentő nagy probléma, egy felnőttnek pedig semmiség.

Amúgy meg az lesz, hogy vagy sajnáltatod magad, vagy elkezdesz máshonnan barátokat szerezni. Elkezdesz ismerkedni fiúkkal és "külsős" lesz a táncpartnered a szalagavatón. Piszkosul egyszerű dolgok ezek, amiket a kamaszok óriási, fenyegető problémákká fújnak fel. Hidd el, hogy a megoldás pont olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

Éééértem.

Szóval nem tudom átérezni a fájdalmad.

Akkor mit szólsz ehhez:

gyerek korom óta olyan migrénem volt, hogy olyankor órákra lebénult a fél testem, a látómezőmnek csak töredékét láttam,a többi fekete volt, hánytam, nem tudtam beszélni, nem tudtam gondolkodni, és a fejfájás mértéke olyan volt, amit te nem tudsz elképzelni.

14 éves voltam, mire kiderítették, hogy ez a szemem miatt van.

közben nem hogy nem voltam barátaim, én voltam a világ kriplije.

Pufi pufa, duci has, szemüveg, és mindennek a tetejébe még komolyzenét is hallgattam.

Oké, lett olyan szemüveg, amivel ezek a rohamok havi szintűre csökkentek.

Közben kicsit kezdtem kinyílni, lett pár haverom, és egy naaaagy szerelmem.

Roma.

Az egész világ ellenezte, hogy roma fiúval járjak, mert "olyan rossz arcú", óriási veszekedések sora következett.

Oké, 2 év után szakítás.

Na, akkor kezdődtek a pánikrohamok.

Magántanuló kellett, hogy legyek.

1 év múlva magától elmúlt a szorongás, akkor aztán fejest ugrottam az életbe, összejöttem az informatikusunkkal.

én voltam 17 és fél, ő meg 28.

Füvezett, sokat ivott, a jogsiját bevonták, stb...

Ideális férjjelölt nem?

Na, akkor kattant be anyám végleg, mint kiderült, féltékenységből(!!!)

itthoni verekedések.

fincsi.

Nem olyan pofozkodós ám, rendes székdobálós.

(Ja, kihagytam kamaszkorom más gyöngyszemeit, az erőszakolási kísérleteket és a pedofilt a klarinéttáborból...)

Akkor költöztem gimisként az informatikushoz.

Csúnya vége lett, ott inkább lelkiterror, mint verekedés...

De hát haza sem mehettem, mert hogy kitagadtak.

Persze ha valaki ilyen burokban nő fel, mint én, akkor fogalma sincs, hogy mi a baj ezzel a kedves, mosolygós sráccal aki az első randin megdönt a bokorban...

Hülye voltam na, de nem lett volna ekkora a baj, ha az édes anyukám leül velem és elmondja, hogy kislányom, ez a fiú ezért és ezért nem jó választás még futó kalandnak sem.

Na.

Szakítás a fiúval pár hónappal az érettségi előtt.

Hova menjek?

otthonra nem mehettem.

Becuccoltam egy furcsa vallásos informatikushoz egy pincelakásba, ahol egy csajjal osztoztam a szobán, én kaptam a kanapét, amiből kiállt két rugó.

Ott a csaj bevezetett a füvezés rejtelmeibe.

A fű bevezetett engem a füves pasik rejtelmeibe.

A főbérlő megpróbált megerőszakolni.

Tipli.

Hova?

Pénzem nincs.

a pasijaimhoz.

igen, 8 volt.

nem állítanám, hogy őszinte szerelmi kapcsolatok.

Érettségi.

borzalom.

na figyu eddig tudtam mesélni mert már iszonyú ideges vagyok.

a lényeg, most kib.szott jól vagyok.

végig kellett mennem a dolgokon, megcsináltam a hülyeségeket, de összeszedtem magam, és k.rvára itt vagyok, azt az életet élem, amit akarok.

nem iszom, nem drogozom, a jazz helyett az etológiát választottam és rohadt keményen tanulok, viszont kiderült, hogy IGAZI barátokat gyűjtöttem a jazzes évek alatt.

Már nem vagyok naiv kislány, nem szorulok pasikra ahhoz hogy tudjam, hogy értékes vagyok.

MOST MÁR értékes vagyok.

Ja, szemműtétem is volt.

Nem akarod, hogy részletezzem.

Szóval kisanyám ne panaszkodj, mert ha én túléltem, te is túl fogod.

Fogadjunk, hogy éreztem magam szarabbul,mint te.