Te bánod, hogy magyar vagy?

inkább csak szégyellem magam egyes emberek miatt itt. de a helyzet az, hogy pontosítanék az álláspontomon Ady segítségével, szóval én inkább ezt bánom:

"S fáj, hogy nem lehetek büszke arra,

Hogy ember vagyok."

17/L

Szeretem a hazámat,mert itt nőttem fel,ide kötnek a gyermekkori emlékeim,a családtagjaim,itt lettem először szerelmes ,itt törték össze először a szívemet,itt tanultam meg az alapvető emberi erkölcsöket,minden,de minden jelentősebb esemény az életemben eme kicsi,sebezhető ámde még mindig talpon álló országhoz köt,bár lehet,hogy még túl fiatal vagyok,hogy ezeket mind kijelentsem,de így érzek.Büszke vagyok a kultúránkra,hagyományainkra(még ha a legtöbbjük elhalóban is van),büszke vagyok azokra a lángelmékre akik ebből az országból indultak el(még ha nem is itthon vitték véghez ,amit akartak),büszke vagyok a történelmünkre,a szívem szorul össze annak hallatán,hogy Mohács,nem engedünk a 48-ból vagy Trianon.Rengeteg sebet kapott a kis hazánk,és talán csoda,hogy Mi még magyarnak nevezhetjük magunkat,és ezen az elkápráztató és sokrétű nyelven beszélhetünk.Egyik legbecsesebb szentimentális kincsünk a Himnusz,melyből betekintést nyerhetünk bús,de mindenek felett magasztos történelmünkre, a Szózatunk melynek sajnos még első versszakát se sokan tudják ,és a Nemzeti Dal ezek az alkotások egytől-egyig apró,fennkölt könnyeket csalnak a szemembe...

Persze tudom,hogy az élet nem fenékig tejfel,én se sokszor látom magam előtt a jövőmet.Angol kéttannyelvű gimnáziumba járok,mert szeretek nyelveket tanulni,és könnyen megy,elég sokszor elgondolkodtam már azon,hogy talán jobb lenne távol a hazámtól,valahol máshol ahol több remény,lehetőség kecsegtet.Mégis én ezt nem tudom elképzelni a gyakorlatban...Nem azért ,mert félek az új helyzetektől,nem azért ,mert hiányozna a kényelem és a megszokottság,hanem azok miatt a dolgok miatt amiket már fenn is elsoroltam.Lehet,hogy kint lenne egy szuperül fizető állásom,és nem kéne az anyagiak miatt aggódnom,de mégis,hogy hagyhatnék el évekre vagy talán örökre egy olyan helyet,ami ennyi mindent nyújtott nekem?Igaz most elkeserítő itthon a helyzet a politika,a gazdaságunk kész csődtömeg,nem beszélve a társadalomról,ami már annyira pesszimistává és embertelenné vált,hogy már néha-néha azon is csodálkoznak,ha csak úgy elmosolyodok a villamoson...A nép nem tart össze,miért is tennék?Hisz most szinte mindenkinek sz*r,sokan azért dolgoznak,hogy legalább étel jusson az asztalra nem,hogy még luxuscikkek...Talán engem a hazánkkal kapcsolatban ez aggaszt a legjobban.

Ez az egész gondolatmenet,az érvek és ellenérvek, olyan mintha a szívem és az eszem harcolna egymás ellen,és úgy érzem a szívem győzött,mármint neki kell győznie,bár nem tudom mit hoz a jövő,de én azt szeretném,hogy a gyermekeim is ebben a kis ékszerdobozban éljenek.

Remélem kielégítő volt a válaszom,és nem,nem bántam meg és soha nem is fogom megbánni,hogy magyar vagyok!:) 16L

20:25

Nagyon aranyos,amit leirtál, könnyeket csalt a szemeimbe, mert engem a szerelem elhozott otthonról.

Ugyanakkor az "ékszerdoboz" mindig hiányzott és hiányozni fog!

Büszkén jelentem ki, hogy magyar vagyok!

Kedves 20:25-ös 16 éves!

Kimondhatatlanul örülök neked. Egy-egy ilyen megszólalás - a te korosztályodból - egyszerre visszaadja a reményt, hogy van ennek a társadalomnak még egészséges része, amely tud gyereket nevelni..át tudja adni, ami fontos mind magyarságból, mind - általában - emberségből. Abból pedig, amit a szüleidtől kaptál, te máris tudtál adni: nekünk, akik ugyanígy érzünk. Csak a magam nevében mondhatom: köszönöm, amit írtál. Szép napom lesz.

09:05

Engem is az lepett meg, hogy egy 16 éves kislány igy tud irni a hazaszeretetrõl. Remélem még sok ilyen van a kis hazánkban.Bravó