Mit lehetne tenni a felsőbbrendűségi komplexusom ellen?

Az a helyzet, hogy néhányan nagyképűnek, vagy beképzeltnek gondolnak. Szerintem ez nem igaz, hiszen én sosem szoktam felvágni, csak azért mondják ezt a 2 jelzőt, mert pontosan nem tudnak hova tenni.

21 éves vagyok, és elég sok mindenben jobb vagyok az átlagnál. Természetesen rossz tulajdonságaim nekem is vannak. Erre a korra elértem olyan dolgokat a tanulmányokat illetően, ami kevés embernek sikerült csak, és olyan munkahelyeken dolgoztam olyan fizetésekért, amiket talán még az átlagember is megirigyelne.

De én ezeket nem hangoztatom. Nem hencegek velük, ha rákérdeznek, akkor elmesélem, akkor is csak szolidan.

Viszont tisztában vagyok a képességeimmel, és látom, hogy az emberek 80%-a egy senki. Akinek a valóságshow-kban kimerül az érdeklődése.

Én sem vagyok begyepesedett. Járok diszkóba, bulizom, ismerkedek, ilyen alkalmakkor általában iszom is, laza vagyok, vannak barátaim, sok haverom, rengetegen ismernek...

De egyszerűen ezeket a totál semmilyen prolikat (akik nem a barátaim és nem a haverjaim) egyszerűen nem tudom nem semmibe venni. Nem nézem le őket nyíltan, de ha nagyon osztják az észt, szimplán csak azt gondolom, hogy "de most tényleg, ez magyaráz, mire fel, ráadásul pont nekem?"

Szóval nem vagyok nyíltan nagyképű, és beképzelt, próbálom leplezni ahogy lehet, de nyilvánvalóan a céltudatosság, és a határozottság mellett valamilyen szinten érződhet, különben nem mondaná rám ezeket a jelzőket senki.

Szóval van valami ötletetek, hogyan lehetnék kicsit toleránsabb?