Hogyan lehet leküzdeni a saját nemzetiségi komplexusom?
26 éves félig magyar, félig roma lány vagyok.
Sosem ismertem a roma édesapám.
Anyukámat akkor hagyta el, mikor anyu velem volt terhes.
Majd mikor megszülettem állítólag megkereste anyut, aki azt mondta neki, hogy soha többé ne keressen, ne is érdeklődjön felőlünk, felejtsen el minket örökre.
Így is történt.
Én teljesen magyarok közt nőttem fel, tanult, kulturált nő lettem.
Van egy szintén magyar férjem, és egy 2 éves kislányom.
Viszont egész életemre kihat a bőrszínem, a megjelenésem, a sötét hajam és a szemem.
Bárki rám néz egyből tudja, hogy roma származású vagyok, és régebben ebből volt sajnos már hátrányom.
Hiába nem tartozom ahhoz a szokványos értelemben vett cigánysághoz, mégis így kell élnem.
A legrosszabb az egészben, hogy nem is szeretek egyáltalán félig sem roma lenni.
Hogy lehet ezt feldolgozni, hogy folyton az általánosítások egyik alanyának kell éreznem magam a külsőm miatt, mikor közöm sincs gyakorlatilag a romasághoz?(senki más nincs a családban).
válasza:
válasza:Én azt javaslom, hogy ha új emberek közé kerülsz, akkor beszélgess velük. Mutasd meg, hogy ki vagy belül, hogy milyen a mentalitásod. Nyugodtan elmondhatod nekik a történeted is.
Az pedig, ha egy ismeretlennek vannak előítéletei, nem igazán kezelhető. Valahogy próbáld meg tudatosítani magadban, hogy nem számít, hogy idegenek mit gondolnak.
(Persze, ennél nehezebb, ha pl. egy állást buksz el, csak azért, mert "édesapádtól" örökölted a bőröd színét.)
Nekem is vannak előítéletein a romákkal szemben (mondhatni gyűlölöm a cigányokat), de tisztában vagyok azzal, hogy vannak kivételek. És az a kivétel az én 2 drága, legeslegjobb barátnőm, akik cigányok, tiszták, becsületesek, dolgosak, és gyűlölik a saját fajtájukat (ök mondják így), mert velük szemben is sok az előítélet.
válasza: válasza:Általános iskolában pokol volt az a 8 év.
Az osztályomban én voltam az egyetlen kis roma lány, és ráadásul majd el gurultam, olyan duci voltam.
Állandóan a gúnytárgy voltam mindenki szemében hol ezért, hol azért.
A középiskolában szerencsére többnyire elfogadtak az osztálytársaim köszönhetően egy már akkor a mulatós zenéből élő roma osztálytársamnak köszönhetően(ma már szinte minden nap látom a tévében..)
Amikor érettségi után felsőfokú képzésre jártam pont a gyakorlati főnököm volt az, aki valami hihetetlenül lekezelő volt velem, és egy másik, teljesen roma, de nagyon okos, intelligens, szorgalmas évfolyamtársammal.
Mi és persze a többiek is egyből tudták, hogy a hovatartozásunk miatt ilyen.
Szörnyen bántott minket, hogy ha megszakadtunk volna sem ismerte volna el száz százalékosan a munkánkat, míg másoknak igen.
Sikeresen lerontotta a vizsgánk eredményét is, ami nekünk csak jó lett, másoknak kiváló, ugyanolyan teljesítménnyel..
Szerencsére a munkámban csak 1-2 kolléganőmnek "csíptem" a szemét, de ők csak akkor kezdtek el lecigányozni(persze a hátam mögött), mikor irigykedtek a teljesítményemre.
Szóval sok kellemetlenséget megúszhattam volna, ha nem ilyen a bőrszínem.
Egyébként én sem szeretem a romákat, kerülöm is őket, nem is keresem a társaságukat sem, bár volt, hogy egy váróhelységben egy 60-as roma nő azért velem állt szóba, mert azt mondta rajtam látja, hogy velem lehet beszélgetni, mert nem vagyok olyan, mint ezek(magyarokra gondolt).
Rendesen kellemetlenül éreztem magam..
válasza:Érződik, hogy csak a bőröd színében vagy roma, mert nagyon értelmes, intelligensnek tűnsz az írásod alapján.
Fel a fejjel. :)
Az is vagyok szerintem, minden nemű nagyképűség nélkül mondom.
Csak amíg ilyen előítéletesek az emberek, addig a kulturált, tanult, dolgozó romákat is le fogják nézni, köszönhetően annak a több millió ingyenélőnek..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!