Érezted-e valaha, hogy valaki esetleg jobb nálad?! Mit éreztél akkor? Hogy kezelted a helyzetet, és mire jutottál?

Elég sokszor éreztem ezt, igazából nem nagyon van olyan dolog, amiben én vagyok a legjobb.

Semmit nem érzek, lehet, hogy már immunis vagyok rá, volt időm megszokni gyerekkorom óta, semmit nem vált ki belőlem.

Sokszor kiderült, hogy valójában nem is olyan jók, szuperek, mint amilyennek látszottak/mutatták magukat - ergo, lekopott a máz róluk.

Néha zavart, mostmár lesz*rom.

Sokszor. Nem mindegy, hogy ki az a valaki, aki jobb nálam. Tudom, Madonnának és Julia Robertsnek a nyomába se érek. De mindkettő hidegen hagy. Jók a számaik, filmjeik, tudom hogy én sose fogok olyan koncerteket adni, de nem érdekes, nem éneklek, nem érdekel a színészkedés, jó őket nézni, remek előadók, színészek, kész. Ugyan ez a kategória Bill Gates, Demján Sándor és Simor András. Nem lépik át az ingerküszöbömet. Nem érdekel hogy élnek, milyen kocsi gurul a seggük alatt, hány számjegyű a fizetésük, stb. Nem látom őket, nem találkozok velük, teszek rájuk.

Aztán vannak a példaképek. Azok az emberek, akik egyértelműen jobbak nálam, jóval idősebbek és bölcsebbek, rendszeresen találkozok velük, ismerem őket, de nem úgy tekintek rájuk, mint "vetélytársakra". Ilyen például egy ügyvéd barátom, aki egy fontos ügyben korábban kiállt mellettem, nem híres ember, de sokan ismerik, tisztelik a városban, a szakmájában komoly tekintélye van. De ugyanez a kategória a háziorvosom is. Közös bennük, hogy rendezetten, jól élnek, elégedettek, kiegyensúlyozottak, ami sokak számára irigységre ad okot. Én azonban úgy fogom fel, hogy a kapcsolatom velük érték, számíthatok a segítségükre, és a jó tanácsaikra, felnézek rájuk.

Más kategória, ha valaki a szakmámban valaki megelőz, és nem a "példakép" kategóriába tartozik. Netán az a valaki mondjuk a munkatársam is, nap mint nap találkozok vele, és valahányszor ránézek, úrrá lesz rajtam egy kisebbrendűségi érzés... Az sem mindegy, hogy mi az a valami, amiben valaki jobb nálam. A divat pl. nő létemre huszadrangú kérdés az életemben, erősebben fogalmazva: lesz***om, hogy melyik kolléganőm hol vásárol, milyen táskával jön be, milyen gyakran jár fodrászhoz. Lehet ez furcsának tűnik, de hidegen hagy. Ha viszont arról van szó, hogy egy konferencián ő szólalhat fel vagy én, az már nem mindegy. Nem a fizetés miatt, hanem mert vannak dolgok amik hízelgően jól esnek az embernek, ezt be kell ismerni, nekem pl. ilyen, ha kinyithatom a számat egy kisebb tömeg előtt. Ugyanez az érzés tölt el, ha átúszom a Balatont, vagy három nap alatt 1000 dolcsit keresek a devizatőzsdén... ezekben a dolgokban elsősorban nem a pénz, vagy az elismerés motivál (na persze az sem utolsó), hanem a tény, hogy magamnak bizonyítottam.

A párkapcsolataimban is fontos kérdés a kiajobbamásiknál. Vannak szerepek, amelyek egyértelműek, ki a jobb benne, ez az ami kiegészít minket a párommal. Viszont vannak területek, amelyek könnyen frontvonallá tudnak alakulni. Na ez az amire nagyon vigyázni kell, vannak rossz tapasztalataim az exbarátommal kapcsolatban. Persze sok múlik a másikon is. Hogy ő milyen típus, mi az ami zavarja az önérzetét, sok ilyen dolog van-e. Mivel én magam is versengő típus vagyok, képtelen vagyok egy hasonló pasassal együtt élni. Ez van. De szerencsére a férfiak, és úgy általában az emberek nem egyformák. Rokonaidat, munkatársaidat nem, de a barátaidat megválogathatod. Te döntöd el, olyan emberek társaságára vágysz-e, akik kisebbrendűségi érzést váltanak ki benned. Rajtad múlik, mennyire zavar ez. De mondok valami egyszerűbb dolgot. Te döntöd el, milyen TV-műsorokat nézel. A Való Világot, ahol néha akaratlanul is megakad a szemed egy-egy luxusbútoron, a Dallast, ahol betekintést nyerhetsz a felső tízezer életmódjába ami zavarba ejt, miközben a lakásrészletet nyögöd... vagy körülveszed magad igaz barátokkal, ügyfelekkel, akik nem a pénztárcád vastagságából ítélnek meg téged, több időt töltesz a családoddal, hobbiddal, ami feledteti veled a svájci frank árfolyamát... akik nálad jobbak, azokat pedig megpróbálod a "vetélytárs" kategóriából a "példakép" kategóriába tuszkolni és tanulsz tőlük... na ez utóbbi kicsit közhelyesre sikerült, de valami ilyesmi a lényeg. Szerintem.