Nem gáz ez egy kicsit?

Egyik barátnőmet 6. éve ismerem, mindig a legjobb barátnőim közé tartozott, mert szerettem. Azonban ő mindig csak hullámokban volt velem jóban, egyszer nagyon egyszer meg lesz*rt.

Most is ez van csak nem hullámokban, hanem egyszerűen lesz*r... meg is beszéltem ezt vele, mondta hogy tényleg igazam van, aztán egyik napról a másikra megint újrakezdte. A suliban egy szót sem beszélünk, ha igen akk én megyek oda hozzá, én kezdeményezem. Beképzelt, felszínes.

Nemrég voltunk az osztály lányaival a városban, egész végig nem szólt semmit, semmiről nincs semmiről véleménye. Aztán a nagy csapatból néhányan elmentek korábban, és 3-an maradtunk, az egyik lány a legjobb barátnőm, vele beszélgettem, ő nem szólt közbe, d emivel ez egy kellemetlen helyzet ezért kérdezgettem a témáról de azon kívül hogy "nem tudom" nem mondott semmit.

Amikor meg nálunk voltunk mondtuk hogy mondja meg mit csináljunk mert amit én és a l. bnőm mondtunk az nem volt jó neki és mondta hogy semmit, semmit, aztán hazament. Beszélgetni se lehet vele semmiről, tényleg, max másokat beszél ki. Ha beszélgetek vele (vagy amikor régen beszélgettünk) akkor se élményekről, érzésekről, hanem látottakról, külső dolgokról...

A suliban meg beképzelt fejjel ül és beszélget azokkal akikkel én haveri viszonyban vagyok, ott eladja magát, de nem beszél semmiről csak felszíneskedik...

Csak elég sz*r, hogy éveken keresztül megbíztam benne, egy csomó élményem volt, és semmi reményt nem látok benne hogy jövőre fogok vele találkozni, mert már most se beszélünk. 8.-osok vagyunk.

Emiatt egy ideig egyedül éreztem magamat az osztályba, de már megtaláltam, hogy mindenkivel tudok beszélni fiúkkal, lányokkal, szóval már nem hátráltat.

És ha mindezt megbeszélném vele akkor is annyit mondana: igazad van, 10 percig mosolyogna rád, és kezdené az egészet előlről. Vagy ha bármit kérdeznék tőle, van e valami baj, stb "válasz: semmi, semmi, semmi" olyan mint egy bábu..