Miért mondja azt sok lány hogy "jó lenne a sorkatonaság, legalább nem lennének tunyák a fiúk"?

Kedves utolsó előtti, ebben is egyetértek veled valahol természetesen, hiszen mint ahogy gondolom kivehető volt az irományomból én sem vagyok egyértelműen biztos abban, hogy bármi haszna is lenne ennek a bevezetésében, mindenesetre nekem pont az nem tetszik a mai fiatalokban (mondom ezt fiatalként), hogy a legtöbbjükben nincsen semmi alázat, illetve kitartás, stb, amiket már emlegettem.

Pont egy kényszer helyzet az, ami gyökeresen megváltoztathatná ezt, ha már a szülők nem voltak a toppon, hiszen valljuk be 17-8 vagy akár 20 évesen már elég késő elkezdeni nevelni a "gyerekeket". A családban nemrég előkerült ez a téma és arra jutottunk, hogy a mi nemzedékünk, illetve az utánunk következők valószínűleg pont azért tunyultak el, mert anno annyit kellett aggódni mindenért, hogy apuka(nagyapa) hazaér-e a háborúból valaha, vártak, féltek, aztán később jól beléjük lett nevelve, hogy a véleményüket tartsák meg maguknak, stb. A szüleim azt mondták, hogy nagyon sokan próbálják/próbálták pont emiatt úgy nevelni a gyerekeiket, hogy nekik már jobb életük legyen, csak éppen eközben valahogy sok helyzetben sikerül átesni a ló túlsó oldalára. A múltkor volt ilyesmiről egy dokumentum film is, ahol azt boncolgatták, hogy a rendszerváltás utáni első nemzedék pont most kerül felnőtt korba és valami teljesen új nézetek és egyebek alakulhatnak ki, mert hogy mi már máshogy lettünk nevelve/vagy nem nevelve.

Nem gondolok én itt túl nagy dolgokra, anno ment egy műsör, ahol elkényeztetett fiatalokat pateroltak el egy hétre valahova a szülők, hogy megtanulják értékelni azt, amijük van, mert annyira sikerült félrenevelni valahogy a gyereküket, hogy tényleg képesek voltak háromnapos hisztit rendezni azért, mert nem a Maldív-szigetekre mentek nyaralni, hanem csak Hawaii-ra.

Egyetlen egy részt láttam belőle, egy 17 éves lányt küldtek el valamilyen afrikai törzshöz, ahol részt kellett vennie a mindennapi munkálatokban, az ebédnek való begyűjtése, hazacipelése, elkészítése, megfőzése, szembesülés a közösség problémáival, alkalmazkodnia kellett a szokásokhoz, stb. Hát volt sírás rívás ezerrel, meg büntudat, amikor miatta romlott meg az egész törzs vacsorája, de miután hazaért, a szülei azt nyilatkozták, hogy azóta eltökélt célja segíteni azon a közösségen, új életcélokat, egészen más szemléletet kapott és megtanulta értékelni azt, hogy mennyire jó dolga is van neki otthon...

Én ilyesmire gondolok, amire persze, elvileg nem lehet kötelezni senkit, de szerintem hasznos lenne a már félresiklott fiatalok életében. Én ezt pl teljesen képes lennék úgy felfogni, hogy egy szükséges "rossz", összeszorítom a fogaimat és megcsinálom, ha olykor potyogó könnyekkel is. Persze mivel a kormánynak nem tenne túl jót rengetek öntudatos, kitartó és küzdeni tudó fiatal ebben az országban, ezért gondolom nem is kell nagyon attól tartani, hogy ilyesmi bejönne. :)

Abszolút egyetértek abban, hogy az elsődleges szerepe itt a szülőknek kéne hogy legyen, de úgy gondolom, akit helyes értékrenddel neveltek és lenne több választható program, az nem kezelne problémaként egy pár hetes "kiképzést". Akár "szerepcserék" is lehetnének. A nagyvárosi lány, lemehet falura egy gazdaságba pár hétre (nem vendégségbe), részt lehetne venni valamilyen terepgyakorlaton, túlélőtúrán, esetleg a "gyengébbek kedvéért" még egy 5-6 kisgyerekes háziasszony szerepébe is be lehetne ugrani. Nyilván ezek csak eszmefuttatások, úgysem lesz belőle soha semmi, de pl. az hogy be akarták vezetni vagy be is vezették a kötelező önkéntes munkát középiskolában, szerintem az sem egy rossz dolog, ha találnak mindenkinek testhezálló feladatot és aki pl lázad ez ellen nem egy idősek otthonába kerülne, ahova kell empátia, sok sok megértés, türelem és szeretet.

#22: A kérdés a *sorkatonaságra* vonatkozik ugye. (Meg a lányokra, de onnan már messze jutottunk :) )

Amit te elmondtál az teljesen jó lenne, de hogy jön ide? A sorkatonasággal (ahogy nálunk volt) semmi pozitív dolgot nem lehet elérni, csak pl elveszíteni az állásod. Vagy szerinted most megvárna egy cég, ha fél évet kihagysz?

Inkább rendes tömegsport kellene (az élsport szuper, de nem az a cél, hogy pár száz top sportolót támogassunk nagyon hanem az, hogy pár millió amatőrt kicsit). A sport is ad lelki és fizikai erőt és nem szívás.

A "kötelező önkéntes" munkával kapcsolatban meg emlékezz (illetve mert fiatal vagy) kérdezd a szüleidet a kommunista szombatokról. Nem hiszem, hogy a múlt felé kellene haladni...

A "flegma tinik" egy jó része meg felnő és rendes ember lesz belőle. Sok ilyet láttam már, nem annyira rossz a helyzet, bár néha én is feketén látom.

Azért tartozik ide, mert bár jócskán elkanyarodtunk a témától, valahol szerintem is jót tenne jó pár embernek, ha visszahoznának, avagy behoznának valami ilyesmi rendszert, ergo én is a kérdező által leírt lányok kategóriájába tartozom, ha szűken is.

Próbáltam megmagyarázni az én álláspontomat és, hogy szerintem miért lenne jó ez, akár katonaság formájában, akár más formájában. A katonaságot természetesen nem fél éves láblógatásként és szívatásként látnám helyesnek (ahogy elvileg régebben volt), de ez már részlet kérdés.4 A munkaadókat lehetne kötelezni arra, hogy igen is meg kell várniuk a dolgozókat, illetve lehetne akár azonnal érettségi után, mondjuk egy nyárra, akkor különösebb fennakadást nem okoz sem a tanulmányokban, de az életben sem nagyon az a két hónap.

A tinikori dackorszakot, flegmáskodást előbb utóbb jobb esetben kinövi mindenki, de sajna a hisztit, a nyámnyilaságot, azt, hogy "ezt úgysem tudom megcsinálni", valamit 2 perc után felad, illetve "jobb esetben" még akár a kapzsiságot, hogy nem tud értékelni semmit, hogy elvárja, hogy minden a feneke alá legyen téve, stb, nem valószínű, hogy ki fogja nőni bárki is. Ha körbenézek a kortársaim között (pedig egyetemista vagyok), akkor rosszul leszek, hogy úristen én is ilyen lehetek? Milyen felnőttek lesznek ezekből az emberekből/belőlünk?

Anyu nagyon szerette régen a kisz táborokat, szóval talán nem jó embertől kérdezném. :) Azt mondta az egyetlen probléma amiért mindenki utálta, hogy KÖTELEZŐ volt. Jelenleg is rengeteg lehetőség van külföldön és belföldön hasonló jellegű táborozásokra, de az a fiatal aki elvárja, hogy az ölébe tegyenek mindent önként nem fog elmenni sem ilyen helyre, sem másmilyenre, ahogy sportolni sem. Ergo probléma nincs megoldva, mert ilyen helyekre is csak a normális értékrenddel megáldott emberek mennek/mennének el, nem azok, akiknek szüksége lenne rá.

Lényeg a lényeg, visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, én valamilyen szinten támogatnám, akár huszonéves fiatal nőként is részt vennék benne, csak hogy ne legyen igaz az, hogy "nem az ő életükből vesz el éveket, meg nem nekik kell kockáztatni az életüket"! :) Igen, fél év sok idő, pláne így fiatalként, de néha nemárt lassítani. Fel lehet pofozni, de ez az egész szerintem kicsit túl van dramatizálva. A kötelező katonaságnál igen ritkán kockáztatta bárki is az életét az utóbbi 30-40 évben, kétlem hogy ez most így lenne. :)

Természetesen megismétlem, hogy a feltevéseim/ötleteim csak az én agyam szüleményei, úgysem lesz belőle semmi, ahogy a kötelező katonaságot sem fogják visszahozni, bocsánat a hosszas eszmefuttatásokért, abbahagytam. :)

"behoznának valami ilyesmi rendszert"

Van ilyen: úgy hívják hogy család. Ahol felnevelik az embert, szeretetben és megértésben. Ezt nem lehet helyettesíteni, főleg nem katonasággal vagy munkatáborral (vö. polgári szolgálat).

"ahogy a kötelező katonaságot sem fogják visszahozni"

Erre sajnos nem vennék mérget. :(

Már vannak is lépések ez irányba.

Egyébként átjött, hogy mit szeretnél. Egyet is értek a céljaiddal. Csak az eszközökkel nem. Ezt nem lehet sem tollvonással sem kényszerrel véghez vinni, a világ nem így működik.

ps: A KISZ-es táborok állítólag jók voltak. Olyanok, mint mostanában egy akármilyen tábor, csak nem kellett stresszelni az anyagiakon.