Hogy lehet leküzdeni a halálfélelmet?

"Sajnos ateista vagyok, és sztem túl racionális ahhoz, hogy vallásokhoz forduljak, mert nekik sincsenek bizonyítékaik, és szerintem mindegyik pontosan arra alapoz, hogy ne féljenek a haláltól."

Tévedés. Az egyik első materialista ateista filozófiai rendszert azért alkotta meg Epikurosz (és vitte tovább Lucretius), hogy megszabaduljon a halálfélelemtől azáltal, hogy eltörli a túlvilágot.

Ha materialista vagy, akkor szerinted a halál után az lesz, ami a születésed előtt. Az pedig nem volt rossz. Éppen hogy az ateistáknak nincs félnivalójuk a haláltól, mert szerintük nincs esély arra, hogy pokol vagy újjászületés jön utána.

Abban is tévedsz, hogy a racionalitásod miatt nem vagy vallásos. Ugyanis mindenkinek a gondolkodása axiómákon alapul, ezek megválasztása azonban nem racionális.

Az sem igaz, hogy a vallások célja a halálfélelem elleni küzdelem. A kereszténység pl. felajánlja ugyan az üdvözülés lehetőségét, de sokkal nagyobb esélyt ad a pokolnak. A buddhizmusban megjelenik ugyan az újjászületés, de ez a buddhizmusban negatív, mert a buddhisták szerint az élet szenvedés. Az ókori zsidó vallásban a halál után a Seólba kerül a lélek, és az egy rossz hely. Az ókori görög népi felfogás szerint az ember halála után egy árnyékvilágba kerül, ahol rossz lenni.

Ha meg akarod nyugtatni magad a halállal kapcsolatban, akkor még kb. ateistaként és materialistaként tudsz a legnyugodtabb maradni.

"Azt a bajom, hogy sajnos szerintem tényleg nincs utána semmi, de azt szeretném, ha lenne."

Ha azt szeretnéd, hogy lenne, de szerinted nincs, akkor a materializmus nem tud számodra megnyugvást biztosítani. Noha, ha már materialista vagy, akkor racionális lenne amiatt nyugodtnak lenned, hogy materialista vagy. Ez mutatja, hogy ezek a dolgok bennünk nem működnek olyan racionálisan, mint hisszük (amit hiszünk, az csak magunknak tűnik racionálisnak, mások könnyen leleplezik, hogy nem az).

Viszont sem a materializmus, sem a vallások nincsenek bizonyítva. Mindegyik mellett szólnak érvek, és sajnos vagy szerencsére, az embernek bizonyos mértékig módjában áll eldöntenie, hogy melyiknek hisz jobban, mint a többinek. A materializmus mellett szól az, hogy redukcionista, tehát egy egyszerű, zárt, problémamentes világképet tud képezni, szemben a vallásos és idealista rendszerek sokféleségével és vitájával. Ugyanakkor a materializmusban elvarratlan szálak vannak, pl. nem tud mit kezdeni olyan alapvető filozófiai kérdésekkel, mint a tudat eredete vagy a szabadság kérdése (és itt most komoly filozófiai érvelésekre gondolok, nem bestseller-írók, pl. Dawkins munkásságára. Tehát Chalmers, Lanier, Searle, Scaruffi, Dennett stb. cikkeire, hogy csak néhány kortársat mondjak). Tehát tisztán az észre hagyatkozva nem lehet elutasítani 100%-os biztonsággal a nem materialista rendszereket sem. Ekkor viszont egy kiskapu marad nyitva, amin át beszivároghatnak a legkülönfélébb vallások is. Ezek közöt választani, vagy maradni egy materialista felfogásnál, ez mindenkinek az egyéni dolga (és felelőssége).

"Nem akarok belenyugodni, hogy nem lesz. De mivel bizonyíthatók ezek? Hol van az univerzumban kijelölt hely a buddhista, keresztény stb. lelkeknek?"

Nem a fizikai univerzumban van helyük, mivel nem fizikai testek.

"Én csak azt mondom, hogy nem kaptam vallásos nevelést, és ha ilyen miséken, előadásokon ülök, úgy érzem, hogy agymosottak vesznek körbe, de tiszteletben tartom a hitüket."

Vagy tiszteletben tartasz valakit, vagy agymosottnak tartod. A kettő nem megy egyszerre, hiszen az utóbbi egy durva sértés. Tehát először azt az ellentmondást kellene feloldanod, hogy gyűlölöd a vallást / irtózol tőle, vagy valóban képes vagy gyűlölet nélkül vizsgálni.

"Talán a legrosszabb tudat az, hogy utána vagy elégetnek, vagy eltemetnek. Mégha én ezt nem is fogom érzékelni"

Pontosan a "még ha" miatt ez az aggodalmad pl. nem racionális.

Összegezve tehát el kell döntened. Vagy materialista vagy, és akkor sem a haláltól nem kell félned (mert nem rossz), sem a temetésedtől (mert akkor már nem leszel jelen). Vagy a vallások között kezdesz keresgélni, de akkor nem indulhatsz ki abból, hogy a vallásosok "agymosottak", hiszen lenézéssel, utálattal nem lehet semmit sem objektíven megsimerni.

"agymosás, azóta nem megyek oda és kész, de tisztelem őket, hogy így tudnak hinni, és az előírások szerint élni"

Az agymosottakat lehet sajnálni, vagy lehet félni tőlük, de tisztelni aligha. Szerintem.

A vallásosokkal kapcsolatban a nem vallásosoknak van egy nagyon jellegzetes előítélete. Ez úgy szól, hogy a vallásosok olyan furcsa emberek, akik, noha nem volt rá bizonyíték, bebifláztak egy halom állítást, aztán pedig arra kényszerítették magukat, hogy mindenféle vicces szertartáson vicces dolgokat csináljanak és vicces korlátozások szerint éljenek.

Ez azért van, mert kívülről nézve minden furcsa és vicces. A brazíliai őserdők lakói pl. minket, európaiakat valószínűleg viccesnek és furcsának (vagy agymosottnak) tartanak.

Valójában akik ténylegesen hívők, azok számára teljesen más érzés hívőnek lenni, mint amit az ateista elképzel. A hívők számára egy szertartás pl. nemcsak jelkép, nem valami unalmas baromság, mint egy állami ünnep. Számukra a vallásnak megfelelő életmód nem korlátozás (mint amilyen egy "dohányozni tilos" felirat), hanem egyszerűen az az életmód, ami megfelel az ő belső késztetéseiknek. Vannak súrlódások, konfliktusok a vallásos emberek életében is szabály és viselkedés között, de ugyanolyan természetesek számukra ezek a szabályok, mint ahogy a te életedben lévő szabályok számodra természetesek.

Pontosan ezért egy vallás felvétele nem úgy történik, hogy az ember könyvből megtanulja, hogy a misén hogy kell viselkedni, aztán utánozza stb. Egy vallás egy szubkultúra, évekig tart a beleszokás, belenevelődés.

Ezért kívülről nem nagyon lehet belehatolni, vagy ha igen, akkor az egy sokéves folyamat.

Egyáltalán nem biztos, hogy szükséged van bármiféle vallásra, és nem is gondolom, hogy meg kellene térned, csak azt ne felejtsd el, amit mondtam róluk: a hívők nem agymosottak; ami számodra élettelen és önkényes szertartás meg korlátozó szabály, az számukra élettel teli, olyasmi, mint számodra bármi (a szerelemig bezárólag), amiért lelkesedsz.

Konklúzió: ha ateista vagy, akkor nem félhetsz a haláltól, ha nem vagy ateista, akkor még el kell döntened, mit gondolsz erről a témáról, bár akkor sincs sok okod a félelemre, mert a nem materialista gondolatrendszerekben vagy nincs semmi a halál után (az pedig ugyanolyan jó, mint a materializmusban), vagy van valami (és akkor máris nem a halál miatt kell aggódnod, hanem a valami miatt, ami utána jön).